Kire szavazzon a keresztény ember?

„Hol van a helyünk tehát? A válasz egyszerű és egyértelmű: mindig az evangéliumi értékek, az évezredes erkölcsi elveink alapján szerveződő politikai tevékenység mellett. »Amikor a politikai tevékenység összeütközésbe kerül az erkölcsi elvekkel, amelyek nem engednek meg kivételt, kompromisszumot vagy korlátozást, a katolikus elkötelezettség még nyilvánvalóbbá és felelősségteljesebbé válik« – folytatja a Hittani Kongregáció dokumentuma. A hívő embernek mindezek fényé­ben mérlegelnie kell, hogy az éppen hazájának kormányát vezető pártok és az általuk elért eredmények egy jó vagy rossz gyümölcsökkel teli fa képét mutatják. Ha távlatokban gondolkodik, és így tekinti végig azokat az eredményeket, amelyek a korábbi kormányok szerepvállalása nyomán keletkeztek, meg tudja állapítani, hogy azok jó gyümölcsök voltak-e a keresztény erkölcs, tanítás, társadalmi iránymutatás szempontjából. Döntését pedig mindenképpen a Hittani Kongregáció iránymutatása alapján kell meghoznia: »egy jól megalapozott keresztény öntudat nem enged meg olyan politikai programra […] történő szavazást, amely ellentétes a hit és erkölcs alapvető tételeivel. A keresztény hit szerves egységet alkot, és ezért nem lehetséges valamely részelemét kiragadni anélkül, hogy az egész katolikus tanítás ne sérülne.«

Tehát ha valaki a most működő ellenzék politikusainak megnyilatkozásait követi, azok már alapszinten kizárják a keresztény ember számára az azokkal való azonosulást. Nem engednek meg például azonosulást sem az iszlám hittel szimpatizáló, sem az antiszemita kijelentésektől el nem határolódó, sem a homoszexuális házasságkötés lehetőségét támogató politikai közösségekkel.

Senki sem gondolja, így én magam sem, hogy a Fidesz–KDNP-kormány hibátlan munkát végzett. Mégis, ha végigtekintünk a nyolc éven, akkor világossá válik, hogy a Fidesz nevében is szereplő »hit, hűség, bizalom« alapvető morális környezetéből fakad az a fajta elkötelezettség, amely ennek a nemzetnek az építését, gyarapodását tűzte ki célul, és amely együtt jár a keresztény értékrend, a családok és a személyiség tiszteletével. A magyar keresztény, katolikus értelmiség ma általában szemlesütve, elkerülő módon viszonyul a közélethez, és előfordul, hogy megalapozott tájékozottság nélkül dönt politikai vonatkozásokban. Nem volt ez mindig így: tudjuk, hogy számos kiváló hitvalló katolikus volt, aki akár Magyarország, de Európa sorsát is döntő módon befolyásolta. Mi jellemezte ezeket a katolikus hitű közéleti embereket? Mindegyikükre jellemző volt az imádságos, elmélyült hitélet, családjuk és kisebb közösségük szolgálata, valamint foglalkoztatta őket a nemzet szellemi, lelki és anyagi gyarapodásának ügye. Itt elég, hogyha csak Teleki Pál, Klebelsberg Kuno, Slachta Margit, Barankovics István, Bangha Béla, Mindszenty József életútjára gondolunk. Európai dimenzióban pedig Konrad Ade­nauert említhetjük, akinek az 1955-ös – a német hadifoglyok hazahozataláért vállalt – moszkvai tárgyalásai akkor fordultak a német fél javára, amikor felborítva a protokollt, két órára imádságos magányba vonult vissza Moszkva egyetlen katolikus templomába.

Ha keresztény, katolikus ember hívőként dönt közéleti kérdésekben, akkor el tudja dönteni, hogy melyik a rossz és melyik a jó gyümölcsöt hozó fa, melyik pártszövetség munkája és programja, ígéretei és teljesítményei azok, amelyek mellé a Hittani Kongregáció iránymutatása alapján oda tud állni.

Azt gondolom, ez ma, 2018 Magyarországán nem kérdés.”