Skizofrénia

„Egyszóval cseppet sem rózsás perspektíva nyílik előttünk, különösen akkor, ha az egyre erősödő oroszimádatot is figyelembe vesszük. Milan Ćulibrk a NIN c. hetilap főszerkesztője állított ki ezzel kapcsolatban találó diagnózist az N1-es tévécsatorna műsorában, amikor azt állította, hogy Szerbia skizofréniában szenved. Egyrészt azt állítja, hogy az európai felzárkózás útján halad, másrészt Vučić Putyinnal és Lukasenkával telefonálgat…. Az ismert belgrádi publicista emlékeztetett arra, hogy Szerbia külkereskedelmi forgalmának 65 százalékát az EU-országokkal, 25 százalékát az unió tagjelölt országaival bonyolítja le, miközben az oroszokkal mindössze hét százalékot. A legtöbb befektetés és donáció a nyugati államokból és Japánból érkezik, a lakosság kétharmada mégis meg van győződve róla, hogy Oroszország a legnagyobb befektető és adományozó.

»Nem tudom, hogy mindez tudatlanságból vagy a tudatalattiból fakad, de a valóság nálunk senkit sem érdekel« – állapítja meg keserűen a belgrádi újságíró.

Ezekre a skizofrén tünetekre utal az a névtelen hozzászóló is, aki arra emlékeztet, hogy a Koszovó visszaszerzéséért hangoskodó patrióták maguk veszítették el a déli tartományt még 1999-ben. S közben nem hajlandók tudomásul venni, hogy az egész világ érdekeken nyugszik, »csak mi emlegetjük a nemzeti büszkeséget«. Majd így fejezi be eszmefuttatását: »Elegem van a testvéri Oroszországról szóló üres mesékből, amellyel a teli zsebű patrióták etetnek bennünket!... Az egyetlen kiút ebből a helyzetből az EU-, és NATO-tagság… Ti pedig, ha akarjátok, kenjétek kenyérre a nemzeti büszkeséget gyermekeiteknek, ha már nem lesz mit enniük. Én azonban nem szeretném, ha gyermekem éhes maradna azon az áron, hogy én büszke lehessek.«

Kár, hogy ez az őszinte üzenet nem kerülhet a címoldalakra.”