Egyrészről önmérséklet nélkül nincs normális politikai kultúra: csak végletek léteznek, a politikai ellenfél (sőt néha a társadalom egy része is) ellenség marad. Egy ilyen politikai térben senki nem tud gesztusokat tenni, mivel azt gondolja, hogy ez gyengeségéről tesz tanúbizonyságot. A gesztusok a politikában azonban sosem a gyengeséget jelzik, hanem a felek kompromisszumkészségéről adnak hírt, és ezért a politikai közösség vitán alapuló együttműködéséhez nélkülözhetetlenek.
(…)
Nem tagadjuk, hogy van helye az erőpolitikának: sok eredmény, amit az előző ciklusban elért a kormányzat, egészen biztosan ennek a határozott kiállásának köszönhető. De vannak alkalmak, amikor érdemes nagyvonalúnak lenni. Ha a politikai kultúra minőségi kérdésétől még el is tekintenénk (mint ahogy nem tesszük), és pusztán haszonelvűen közelítenénk meg a dolgot, akkor is azt mondhatjuk: bizonyos esetekben politikailag is kifizetődőbb nagyvonalúnak lenni.