Felvilágosította a Fidesz Magyar Pétert: elbújhat a tiszás szégyenében
„Aki azt gondolja, hogy minden nőt megkaphat, az egy nőt sem kap meg igazán” – jegyezte meg a Fidesz-frakció.
Bevallom, nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet behúzni a két X-et a Fideszre, elvégre megnyerték volna nélkülem is. Na de ki másra szavaztam volna?
„Bevallom, nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet behúzni a két X-et a Fideszre, és utólag sem vagyok benne biztos, elvégre megnyerték volna nélkülem is. Na de ki másra szavaztam volna? Más párt nem jelentkezett be, hogy képviselné a preferencáimat, az érdekeimet, az igényeimet, a politikai akaratomat - pedig a választás erről szól. Nem arról, hogy ki a legokosabb, a leghozzáértőbb, a legjobb, a legbecsületesebb (a legszebb mindjárt ne legyen?), hanem hogy ki áll a legközelebb ahhoz, amit akarsz. Ez pedig a te döntésed, senki másé.
Ráadásul nem lehetett előre tudni, hogy ez lesz a vége. Ha a balosok és a jobbikosok sokkal fegyelmezettebben szavaznak át egymás jelöltjeire, lehetett volna más. De nem tették. Bizonyára sok balos érezte úgy, hogy olyanokra mégsem, sok jobbikos pedig, hogy ilyenekre mégsem. Az ő döntésük. A Fidesz azért nyert, mert a balosok és a jobbikosok nem szavaztak át eléggé egymásra, mi pedig sokan éreztük úgy, hogy amit mi szeretnénk, azt úgy-ahogy, de a leginkább még a Fidesz képviseli. A mi döntésünk.
Este kapcsolgattam a tévét, és figyeltem, ahogy balliberális politikusok, műsorvezetők és kommentátorok hogyan hibáztatják a saját kudarcukért a magamfajta választót, akinek az ő pártjaikra kellett volna szavaznia a Fidesz helyett, csak persze a »gyűlöletkampány« és a »propaganda« megtette a magáét. (Végül is, igen: a balliberális gyűlöletkampánynak és propagandának is volt némi szerepe abban, hogy a Fideszre szavaztam. Hogy befogtam-e az orromat? Az én dolgom! Egyedül voltam a szavazófülkében. De ha ti kérdezitek, nem: nektek nem. :))
Néztem ezeket az elkeseredett embereket, ahogy megmondanák, még az eredmény utólagos ismeretében is, hogy nekem, a választópolgárnak, a nép, azaz a szuverén egy nyolcmilliomod részének miért kellene aggódnom és miért nem, hogy mitől kellene féltenem a hazámat és mitől nem, hogy miben kellett volna reménykednem, hogy mit gondoljak, mit tartsak fontosnak, hogy mi az érdekem, hogy milyen világot akarjak és milyet ne. Ezek a demokraták annyira jobban tudják, hogy én mit akarjak, hogy legszívesebben ők akarnának helyettem is. És ugyanezek az emberek, vagy ha pont nem is ők, de hozzájuk nagyon hasonló emberek dühöngenek és a pokolra kívánják a magamfajtákat azért, mert miközben ők leszarják, hogy nekem valójában mi a fontos, kölcsönösségi alapon én is leszarom, hogy nekik mi az.
Mégis jó helyre ment az a két X.”