Mária Magdolna – A nagy félreértés

„És hát Jézus. Fentebb azt találtam írni, hogy lehetetlen hitelesen eljátszani Jézus alakját, de egyvalamiben biztos vagyok: az eddigi összes Jézus-alakítás közül Joaquin Phoenix játéka volt a legcsapnivalóbb. Bennem végig az volt, hogy egy ilyen Jézust én nem követnék sehová. Ki az, akinek szavára emberek otthagyják a családjukat, a munkájukat, az egész életüket? Biztos nem egy kicsit bolond, talán skizoid, introvertált ember, aki érzelmileg kiszámíthatatlan, és maga se tudja, hogy mit akar (de ha tudja is, képtelen elmondani). Ráadásul ez a Jézus végig vagy szomorú (rengetegszer csak ül és nézi a tájat – már csömört kaptam tőle), vagy nagyon haragos. Sehol egy kis kedvesség, vagy vidámság. Hol a Jézus, aki magához hívja a gyerekeket, vagy még több bort csinál az ittas vendégeknek a kánai mennyegzőn?

A legalapvetőbb problémám természetesen az volt, hogy a film szerint tulajdonképpen az összes tanítvány, félreértette Jézust, de persze Mária nem, mert ők minden este együtt nézték a naplementét. Napersze. Kétség kívül a Biblia tanúsága szerint néhány tanítvány még a végén is abban reménykedik, hogy talán Jézus politikailag is felszabadítja Izraelt, de nehezen tudnám elképzelni, hogy ennyire alapvetően félreértették volna őt. Mennyiben lenne tekinthető sikeresnek Jézus, ha három évnyi tanítás után a népes hallgatóságból mindösszesen egy, azaz egy ember értette  volna őt meg? Ha így állna a dolog, jogos lenne azt gondolnunk, hogy Jézus valamit nagyon elbénázott. Jó ha tudjuk: mindazt, amit tudunk Jézusról (azon a tényen kívül, hogy létezett), az Egyház tanúságtételéből tudjuk. Ha az Egyház tévedett ebben a kérdésben, akkor nem tudunk többet, mint hogy élt az első században egy ács egy kis zsidó falucskában, akit a római helytartó kivégeztetett. ”