„Amúgy a hatályos médiatörvény is előírja a sokszínű és pártatlan tájékoztatást, tiltja a véleménymonopóliumok kialakulását, valamint kifejti, hogy az előbbiek érvényesítését legelsősorban a közszolgálati sajtótól várja el. A Közszolgálati Kódex pedig egyenesen úgy fogalmaz a közmédia céljairól: »lehetőséget teremt valamennyi társadalmi rétegnek vagy kulturálisan elkülönülő csoportnak az országos nyilvánosságban való megjelenésre, mindezt úgy, hogy segítse az egyes csoportok, rétegek közti megértést, az integrálódást (...) a közszolgálati médiaszolgáltatónak törekednie kell arra, hogy az adott témákhoz kapcsolódóan bemutassa a lehetséges, többféle értékrend alapján való megközelítést, értékelést«.
A legkevesebb, amit elmondhatunk: ez a választási kampányban nem sikerült. Még ha elfogadjuk is, hogy Magyarország legfontosabb sorskérdése 2018-ban a bevándorlás, a közmédia akkor is kizárólag a kormány álláspontját volt hajlandó tükrözni ebben a témakörben. Megmagyarázhatatlan, hogy a köztévé műsorkészítői a választási kampány utolsó pillanatában vettek tudomást (5-5 perc erejéig) az ellenzék létezéséről. Érthetetlen, hogyan gondolhatják »többféle értékrend alapján való megközelítésnek« az MTI – az ingyenesség révén a piacról minden mást kiszorító – egyen-hírcsomagjait. Felfoghatatlan, hogyan egyeztethető össze a sokszínűséggel és a pártatlansággal az Orbán Viktor elé minden héten odakészített mikrofonállvány, az előre egyeztetett kérdéssor, meg a visszakérdezni merő riporterek megbüntetése.
Amennyiben szeretnénk visszaszerezni a közmédiát a nevében is szereplő »köz« számára, még csak forradalmat sem kellene csinálnunk. Elegendő lenne a kormánnyal kollaboráló sajtómunkásokat rászorítani az érvényes törvények betartására. A kérdés csupán annyi: elegen vagyunk, akik valóban ezt szeretnénk?”