Mi, magyarok szeretünk gyűlölködni, mindaddig nem engedjük el gyűlöletünk tárgyát, míg újat nem kapunk helyette.
„Valamelyest ráfizetéses üzletnek bizonyult a külhoni voksvadászat, hiszen minden erőfeszítés ellenére a környező országok potenciális levélszavazóinak kevesebb mint tíz százaléka élt a lehetőséggel. (...)
A fenti jelenségekről írva a minap abban reménykedtem, hogy a számok és a józan ész képes szertefoszlatni a kilóra megvett, a magyarországi polgár jövőjét fenyegető határon túli magyar sztereotípiáját; vagy legalább enyhíti a forrongó indulatokat és gondolkodásra készteti azokat, akik oly könnyen szórják a mocskot-átkot saját nemzettársaikra. De aztán elolvastam a kommenteket a cikk online változata alatt.
Ezek is csak azt a szörnyű sejtelmet igazolják, hogy mi, magyarok szeretünk gyűlölködni, mindaddig nem engedjük el gyűlöletünk tárgyát, míg újat nem kapunk helyette. A választási eredménytől lesújtott, reményvesztett baloldali választótáborban folyamatosan megfogalmazódik a kérdés, miként lehetett ennyire sikeres a kormányzat gyűlöletpropagandája, miként lehetett ennyi embert elhülyíteni a migráns- és Soros-veszéllyel. Talán úgy, ahogy a baloldalon a székely lett az ügyeletes mumus. Mert gyűlölni nemcsak tudunk, szeretünk is mi, magyarok – ideológiai-politikai hovatartozástól függetlenül.”
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Tehát nem kormányzás lesz, hanem Facebook-élőzés lesz, kukázás lesz, fenyegetés lesz, feszültségkeltés lesz. Uszítás lesz.
Warren Buffettben pedig jobban bízik, mint a leggazdagabb magyarban.
Az új miniszterelnök folytatja bosszúhadjáratát.
Miközben a miniszterelnök és Ruff Bálint fulladoznak a gyűlölettől, más miniszterek meghallgatásait kifejezetten jó élmény volt nézni. Varga Mátyás Zsolt írása.
Magyar Péter e kérdésben megütött hangja sajnos folytatása a sértegetésekre építő destruktív politikai kultúrának.
Az elmúlt napok kristálytisztán bizonyították azt, hogy a függetlenobjektivitás öndefiníciója mennyire képmutató hozzáállás volt.
Minderről és a generációs szegénység évtizedek óta sikertelen felszámolásáról is szó esett az Apor Vilmos Katolikus Főiskola által rendezett konferencián. Setényi Jánost, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezetőjét kérdeztük az elhangzottak kapcsán.
