Továbbra is a legszegényebb megyékben születik a legtöbb gyermek, és ott látszik a legjelentősebb növekmény is.
„Az Orbán-kabinet olyan időszakban került hatalomra, amikor már nem egyszerűen az a kérdés, akarnak-e a párok több gyermeket – tudomásul kell venni, hogy párból is sokkal kevesebb van. Főként szülőkorúból. Emiatt a családpolitika sikere vagy kudarca ma már nem azon mérhető, hány gyermek születik és hogyan alakul a népességszám.
Akkor mégis min?
Akármit csinál a kormány, a születésszám csökken tovább, mert a folyamat már évtizedek óta tart, és nemcsak a gyerekek száma fogyatkozik, hanem az anyáké (és az apáké) is. A kérdés csak az, vajon a szülőképes korúak több gyermeket vállalnak-e. Erre pedig az a válasz, hogy igen, a 2010-es 1,21-ről 2017-re 1,5-re nőtt a teljes termékenységi mutató, vagyis az a szám, hogy egy szülőképes nő élete során hány gyermeket hoz a világra. Ez nagyjából azt jelenti, hogy 100 főnyi szülői generációt követő nemzedéknek már csak 75 tagja lesz. De még mindig jobb, mint a 2010-es 61-es érték.
Kik lettek termékenyebbek? A szegények vagy a magukat eltartani képesek?
A kormány családpolitikájának ez a kérdés áll a középpontjában, és mindent meg is tettek, hogy az utóbbiak kapjanak nagyobb kedvet a gyarapodásra.
2010 óta a négy vagy több gyermekesek szülei gyakorlatilag nem fizetnek sem adót, sem tb-járulékot (akárhogy is hívják azt éppen), a csok révén pedig könnyebb lett nagyobb lakáshoz jutni. A gyermek születése után járó anyasági támogatások közül azok, amelyek összege a bérhez kötött, jelentősen növekedtek (például a gyermek kétéves koráig járó gyedé). Vagyis a kabinet számos olyan lépést tett, amellyel a dolgozó emberek családalapítását segítette. Eközben a szegények évről évre kevesebb pénzbeli ellátást kaptak, pontosabban a családi póték és a gyermekgondozási segély (gyes) esetében ugyanannyit, mint 2010-ben, tehát szépen elinflálja a kormány ezeket az alanyi jogon járó juttatásokat. A segélyek összege pedig az Orbán-kabinet színre lépésével jelentősen visszaesett, és durván csökken azok száma is, akik jogosultak pénzbeli ellátásokra. Miért? Azért, mert ezek jövedelemhatára nincs a minimálbér emelkedéséhez kötve, ezért ha egy családban egy ember munkához jut, akkor a bére évről évre nagyobb eséllyel nyomja az egész család egy főre eső jövedelmét az összeghatár fölé. Ám egy minimálbéres állással még bőven szegény marad. Másrészt a segély összegét is csökkentették, mert ösztönözni szerették volna a közmunkát, amelynek bérét szintén visszavették, hogy ösztönözzék a minimálbéres elhelyezkedést.
És akkor most a szegények vagy a középosztály körében nőtt a gyermekszám?
Ennek megválaszolásához a főváros és két gazdaságilag fejlettebb megyénk adatát vetnénk egybe három válságterülettel az ezer főre jutó születésszámot tekintve.
Budapesten 2010-ben 9,5 volt ez az érték, ami 2016-ra 9,2-re csökkent. Győr-Moson-Sopronban 8,9 volt 2010-ben, és hajszálra annyi is maradt. Csongrád még ennél is siralmasabb számot jegyzett 2010-ben, 8,0-as értékről ment fel 8,4-re 2016-ban. Ezzel szemben Heves 8,6-ról 9,4-re, Borsod 9,7-ről 11-re növelte az ezer főre jutó születések számát. Szabolcs pedig 9,7-ről 11,2-re. Vagyis továbbra is a legszegényebb megyékben születik a legtöbb gyermek, és ott látszik a legjelentősebb növekmény is.”
Setényi János, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezetője szerint a magyar közoktatás képes a nemzetközi tudományos csúcsteljesítményekhez szükséges alapokat megteremteni, és kiválasztani a tehetségeket.
Kuminetz Géza katolikus pap, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora jelentkezett egy kis könyvecskével, amely a keresztény antropológiát mutatja be, vitatkoztatva azt a rivális elképzelésekkel.
A kérdés, hogy az Országgyűlés hajlandó lesz-e tudomást venni arról, hogy van nemzeti minimum ebben az országban, s megteremti-e az ezt leképező politikai minimumot. Győri Enikő írása.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Ivan Krasztev a Partizán műsorában kijelentette, hogy egy ekkora váltás „rengeteg változást” tesz lehetővé. A kérdés az, hogy mennyi időt ad magának a magyar társadalom, hogy eldöntse mit akar.
Húsz év alatt majdnem hetven százalékos növekedés történt.
Japán a drónhadviselés új, olcsóbb iránya felé nyit: a tengerészet már átvette az első kartonalapú AirKamuy 150 drónokat, amelyek könnyűek, gyorsan gyárthatók, és a radarok számára is nehezebben észlelhetők.
Méghozzá micsoda nem mindennapi kiütéssel!
