Zsebkutyatár

„A Fidesz–KDNP kétharmados többséggel megnyerte a választást. Ez a magát nyomorúságos, mondhatni tragikomikus helyzetbe bevergődtető ellenzékben gyilkos indulatokat szabadított fel. Azzal kezdődött a magát többségnek kikiáltó kisebbség bosszúcskája, hogy lehülyézték a magyarok millióit. Hogy a tapló vidékiek, a tanulatlan büdöslábúak, a potenciális csalók, a nagy létszámú rablóbanda gyávaságból tartotta meg az ország élén a konzervatív pártszövetséget. A haladó, baloldalinak mondott főváros és a nagyvárosok jól kiművelt népe azonban, szerintük legalábbis, állta a sarat. Csak azért is a kizárólagos demokráciát, jogállamiságot és a toleráns, nyílt társadalmat képviselő pártokra szavazott. Mert ők az okosak, tájékozottak, mindentudók. A vidék meg hülye. 

Sokan megsértődtek, holott nem kéne. Régi mutatvány ez. Népi–urbánus, zsidó–nem zsidó, nemzeti–nemzetközi, vagyis a régi sablonok szerint működtetett módszer ez. Oszd meg és uralkodj! Ugraszd össze az embereket, minél jobban utálják egymást, annál nagyobb lehet a zűrzavar, és akkor jöhetnek a nagy helyzetmegoldók: Robespierre, Martinovics Ignác, Kun Béla és Rákosi Mátyás. De leginkább az ő örökségüket kitűnően használó George Soros, és a mögötte, mellette, fölötte álló titokzatos pénzvilági udvaroncok. 

A nyílt társadalom idős apostola nem jött. Elküldte viszont a fiát, Alexet vagy Sándort és az ő hatalmas fekete barátját Magyarországra. A nyílt társadalom mindent megengedő másságában lubickoló emberpár akcióba lépett. A szivárvány minden színében pompázó szemüvegekben fényképezkedő Soros-gyerek üdvözölte a törvényesen megválasztott parlament elleni első tüntetést. Nagy termetű és igen szőrös barátja is.”