Mindent kiszakítottak az ember lelkéből, és létrejött egy cinikus, tudatlan, rosszindulatú lény

„A prófétáknak valahogy mindig sajátjuk is volt a társadalmon kívüli létezés. Hiszen általában úgy zajlott a munkásságuk, hogy feltűntek egy környezetben és elkezdték hirdetni, hogy amit ti csináltok, az rossz! Nemcsak rossz, de végrontást hoz a fejetekre és ha nem változtok meg azonnal és drasztikusan, akkor semmi esélyetek sincs a Teremtőnél. Az ilyen figurákat nem szokták pozitívan fogadni, nem véletlen, hogy több próféta is menekülni igyekezett a hívó szó elől. Rossz és materiális értelemben sikertelen szakma prófétának lenni, csak az a kellemetlen, hogy esetenként a szent őrület mögött a valóság áll. És azért is vetjük meg a prófétákat, mert rettegünk ettől a valóságtól. Hogy mi van, ha tényleg igaz. Evola egyik leggyakrabban citált idézete, hogy napjaink legforradalmibb ideája a tradicionalizmus. Ezt most nem is az irányzat miatt dobom be, de összességében is azt látjuk, hogy a lázadás, mint olyan és a lázadók a jelenkori rendszerek legkitűnőbb kiszolgálói.

Ma lázadni pontosan annyit tesz, mint teljesen, totális mértékben megfelelni a multinacionális cégek reklámkampányában hirdetetteknek. Komolyan azzal akar valaki lázadni, hogy kiáll a nemzeti vagy szexuális kisebbségekért? Van, aki elhiszi, hogy ezzel reális kockázatot vállal, bármiben is? Nevetséges. Az egyik legnagyobb hazugsága a posztmodern világnak, hogy létezik baloldali lázadás. Ez ma már csak őfelsége ellenzéke, a lehető leginkább konformistább lázadás. Paradoxon számomra, hogy aki valóban lázadni akar, az hogy lehet képtelen annak észrevételére, hogy a Biblia bármelyik passzusában vagy Evola tetszőleges idézetében több a lázadás, mint John Lennonban, az européer baloldalban, genderista ideológiában és a Coca-Colában összesen? Ma egyfajta lázadás létezik, és ezért bizony kockára is kell tenni számos dolgot, a tradíciók és a természetes hierarchia melletti kiállás. A felbomlással szembeni önmeghatározás, a lázadás a lázadás ellen.

S: Van egyáltalán bármiféle totalitás? “Ki” vagy “mi” kormányoz és hogyan?

TK: Igen, anno, a történelmi korok hajnalán, mondjuk a Kr. e. első évezred közepéig létezett ilyesmi, a sacer-méltóságú monarchiák idejében, ahol valódi, az égi hierarchiából eredő legitimációja volt az uralkodóknak és valóban összekötötték a földit az égivel. És fel sem merült az értelmes, egészséges emberekben, hogy ez ne az ő boldogulásukat szolgálná, ha pedig ellene lázadtak, az valójában az égi, abszolút rend elleni lázadásnak minősült – a társadalom ezt pontosan tudta, helyén is kezelte. Ez a Római Birodalomban még úgy-ahogy megvolt, aztán visszhangként a ghibellin-ideában, de a mostból nézve a feudális monarchiák is óriási oszlopokként állnak előttünk.

Számomra egyébként mindig sokatmondó volt, hogy Jézus nem Mennyei Köztársaságot, hanem Mennyei Királyságot hirdetett. És hogy ma ki kormányoz? Több-kevesebb sikerrel a nemzeti kormányok, ez időnként nagyobb sikerrel jár – mint itthon is láthatjuk -, gyakrabban pedig jóval kisebbel.

PS: Miben áll az ellenállás lehetősége?

TK: Erről korábban több alkalommal is írtam, zanzásítva úgy tudom összefoglalni, hogy az ellenállás alapvetően azon áll vagy bukik, hogy a baloldal saját terepén, a saját szókészletével és eszmeiségével harcolunk vagy kiszállunk ebből a verkliből és a reakciót felváltja a politikai akcionalitás. A baloldallal, ami az elmúlt évszázadokban még egyébként művelt, jóakaratú konzervatívokkal is elhitette, hogy a jobboldaliság valami lunáris tespedés, ami annyit jelent, hogy őszülő szakállal ragaszkodunk a dolmányhoz és a mentéhez, azzal nekünk nincs semmilyen közös nyelvünk és nem tudunk velük mit kezdeni. Az nem megoldás, hogy mindenki visszavonul és műveli a saját kertjét, ez a nyugdíjasösztön nem jobboldali mentalitás. Nem vonulhatunk ki a világból. 

Viszont nagyon is jobboldali jellemző az Evola által említett szembefordulás a polgári léttel, a radikális, principális, abszolút gondolkozás, az egzisztenciális kalkulációk nélküli cselekvés, az élet úgynevezett realitásainak semmibevétele. Jobboldaliság De Maistre szellemisége és Metternich politikai cselekvése, a vulgáris contrarevolutio ellentéte. Jobboldaliság Nietzsche szavai, amellyel 100 érett és heroikus módon felnevelt, vagyis a modernséget mellőző emberrel az egész lármázó jelenkort el lehetne hallgattatni..”