Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Az LMP két olyan tárgyaláson van túl, amelyen az MSZP illetve az MSZP és a DK közösen a 2014-es modellt erőltette és mereven elzárkózott a hódmezővásárhelyi elől.
„Összefogás, koordináció ellenzéki együttműködés – hívjuk akárhogyan – nem vagy van, vagy nincs. Annak számtalan módja lehet, katasztrofális kimenetelű éppen úgy, mint olyan, ami beteljesíti ígért célját, a kormányváltást. Az LMP álláspontja világos: 2014 nem, Hódmezővásárhely igen. 2014-ben a csak baloldali összefogás eredménye egymillió választóval maradtak el a Fideszétől, Hódmezővásárhelyen pedig, ahol a teljes baloldal és a Jobbik is beállt egy jelölt mögé, úgy sikerült megverni a Fideszt »hazai pályán«, hogy többen szavaztak rá, mint legutóbb, amikor nyertek.
A Jobbik nélküli ellenzéki együttműködés nem a kormányváltásról, hanem a baloldalon belüli erőviszonyokról szól. Az LMP egyetlen egy dologra mond nemet, mégpedig arra, hogy feloldódjon a politikai uralkodó osztály baloldalinak nevezett pártjaiban néhány mandátumért cserébe. A politikai uralkodó osztály baloldalinak nevezett pártjai pedig mindig ezt követelik, ezt nevezték összefogásnak négy éve (az eredmény közismert) és most is csak erről hajlandók tárgyalni. Az LMP két olyan tárgyaláson van túl, amelyen az MSZP illetve az MSZP és a DK közösen a 2014-es modellt erőltette és mereven elzárkózott a hódmezővásárhelyi elől.
Két modell van. Az egyik kormányváltást hozhat, a másik az LMP eltűnését és a Fidesz kormányon maradását egyszerre. Az LMP elsőre nyitott – akár az MSZP/DK-val és a Jobbikkal is hajlandó tárgyalni erről – az MSZP/DK csak az utóbbira. Ennyi a történet, minden más csak mese habbal.”