„Egyre jobban aggaszt a többpárti parlamenti demokrácia jövője. De nem úgy és nem azért, ahogyan azt az ellenzéki huhogancok elképzelik és imamalmozzák: a kormány építi ki az egypártrendszert, és harmadik győzelme esetében Magyarországnak annyi. Kilép az EU-ból, és betagolódik Putyinba.
Én ezenközben egyre értetlenebbül állok a történtek láttán. Egymás után húzzák ki az »adubbnál adukat« a Fidesz–KDNP-koalíció ellen, és sehol semmi. Egy szál tüntető, nemhogy negyvenezer, nem vonult ki a Duna jegére, és nem követel semmit. Ahogyan az Mátyás királlyá választásakor történt.
Lehet az a látszat, hogy azért van mindez, mert a Dunán nincs jég. Én azonban másutt keresném az okokat. Nem a jég volt a legfontosabb a királyválasztáskor, hanem a politikai akarás. A pozitívum magyarul többértelmű szó. Jelenthet kedvező tényt, kívánatos állásfoglalást, előrevivő nézetet, többletet, »építő eredményt«, vagyis pluszt. Ha valamit negatívumnak tartunk, azt nehéz megszüntetni, lecserélni egy másik negatívummal. Kivált, ha az általunk negatívumnak minősített jelenség tényeket, pozitívumokat is tartalmaz.”