Sorvadó nemzet, siralmas családpolitika

„Az Orbán-kormány társadalompolitikája jóformán nulla. Nem foglalkozik az oktatás vagy az egészségügy reformjával, tabuként kezeli a nyugdíjkérdést, az elnéptelenedő térségek, az elpárolgó nagy rendszerek (önkormányzatiság, háziorvosi szolgálat) problematikáját. Egyedül a családpolitikát szokta emlegetni, mintha az sikerágazat volna. Az üres kormányzati propaganda szép példája volt tavaly októberben a családügyi államtitkár bejelentése, miszerint nő a családalapítási kedv Magyarországon. Egy mondvacsinált, nevetséges szám,a »családalapítási kedvet jelző mutató« a 2011-es 1,23-as mélypontról 1,49-re emelkedett − persze az sem a teljes társadalomban, hanem az egyetemisták körében.

Nagy dolog a kedvmutató, de összpontosítsunk inkább a tényekre. Sikeres családpolitikáról akkor beszélhetnénk, ha nőne a születések és a házasodások, illetve csökkenne a magányosok, az egyedül élők száma, és persze ha támogatnák a lakáshoz jutást. A születésszám minden kormányzati hurráoptimizmus ellenére nem javult. Tavaly 91 600 baba született, majdnem 1500-zal kevesebb, mint 2016-ban. Nyolcéves távlatban a Fidesz-rezsim eredménye születésszámban rémisztő: több mint 50 ezres mínusz a 2002–2009-es elmúlt nyolc évhez képest.”