Szabad vagyok, tehát választok

„Hiszek abban, hogy minden egyes ember minden egyes tette számít. Ez így van a környezetvédelemben is, ahol az óceánon úszó kontinens méretű szeméthulladék láttán hajlamosak vagyunk azzal áltatni magunkat, hogy „nem  számít az a plusz egy palack”; így van a sporttal is, amikor úgy érezzük, hogy tíz perc mozgás semmit nem ér, úgyhogy inkább abban a tíz percben is kanapén maradunk; és így van az országgyűlési választásokkal is, amikor csak legyintünk, hogy minden »mindegy, úgyis minden marad úgy, ahogy eddig volt«.

Én úgy érzem, akkor tudok felelősséget vállalni a jövőmért, ha minden adandó alkalmat megragadok, hogy alakítsam azt. A szavazatommal, az újratölthető kulacsommal, tíz perc tornával, vagy azzal, hogy épp mit eszem ebédre, illetve elolvasom-e a híreket vagy sem.

Ezért számomra nem kérdés, hogy minden választáson részt veszek, amire jogosult vagyok. Így lesz ez a magyarországi országgyűlési választásokkal is, és a májusban esedékes londoni helyi szavazással is. Idén lesz először, hogy külföldön élő magyarként voksolok, de a londoni lakcímem semmit nem csorbít a szavazási kedvemen.”