No-go Zóna

„Hát az meg mi? Nagyjából negyvennégy évet töltöttem el életemből azzal, hogy semmi hasonlóról nem hallottam. Viszonylag kellemes negyvennégy év volt. Most azt mondják, ez az új európai kultúra velejárója. Mármint, hogy migránsok tolakodnak be az életembe.

Mielőtt bármely liberális kolléga kiírna a világból, szeretném leszögezni: nekem semmi bajom a bevándorlókkal. Amíg betartjuk a játékszabályokat. Ők ott laknak, én meg itt. Járjunk látogatóba, küldjünk egymásnak ajándékot – de ennyi! Nekik komoly problémáik vannak. Nekem is vannak gondjaim. De nem exportálom őket. Se Afrikába, se Ázsiába. Azt gondolom ugyanis, hogy ezeket a lakhelyemen kell megoldanom. Nem terhelnék ezzel senkit.

No-go zóna. Ez ugye azt jelenti, hogy van egy terület a városomban, ahova nem mehetek. Nem azért, mert nem tetszik, vagy léha vagyok arra járni – azért, mert azt a részt megszállták. Olyanok, akik nem értik a nyelvemet, kultúrámat, értékeimet. Kérem, higgyék el: alapértelmezett dolog, hogy a rászorulót befogadjuk, segítünk nekik, saját kenyerünk felét odaadjuk. Azonban az nem igazán »vicces«, hogy ő önkényesen kiveszi a kezemből a veknit.

Magyarországon – hála Istennek – még nincs ilyen zóna. Németországban azonban immár intézményesítik. Angela Merkel kancellár is beismerte, hogy ilyenek vannak, ezekkel együtt kell élni. Tessék?”