Szégyellem, hogy magyar vagyok

„Mostanában nem igazán szeretek magyar lenni. Az elmúlt években a magyarságom egyfajta csúf bőrbetegséggé vedlette át magát amit zavartan igyekezek levakarni magamról. Külföldön megpróbálom elnyomni az akcentusomat és egyszerűen csak »világpolgárnak« vallani magamat. Megfogadtam, hogy sosem lesz magyar párom és semmiképpen sem fogok letelepedni a szülőföldemen. Gyűlölöm, hogy a világ számára nem vagyunk mások mint egy apró ország csordulásig tele szűkagyú emberekkel, akik egyenesen élvezik az elharapódzó zsarnokságot. Régebben Magyarországot szinte sosem említették a nemzetközi sajtóban. Most azonban az első számú példa vagyunk az antiliberális irányelvekre Európában. Amit azonban talán a leginkább gyűlölök, hogy a magyar kormány elő akarja írni, hogy ki az »igazi« magyar.

Egy aktivista blogger barátnőm, Lehotai Orsolya, akivel már középiskola óta ismerjük egymást, egyszerűen csak így foglalja össze a jelenlegi helyzetet: Orbán Viktor miniszterelnök megpróbálja ránk, azaz a fiatalabb generációra erőszakolni, hogy magyar ma csak az lehet aki »fehér bőrű, heteroszexuális, keresztény vagy legalábbis nem muszlim – egy teljesen egysíkú élet rabja«. Így Orsolya most már inkább csak azt mondja, hogy Magyarországról jött, de nem vallja magát többé magyarnak. Egy ilyesfajta hovatartozással már nem tud azonosulni, és most már én sem.

A kormány kacérkodása a »fehér« nacionalizmussal kész irónia, addig amíg ugyanúgy kacsingat a magyarok ázsiai gyökerei felé ezzel hirdetve etnikai páratlanságunkat. »Brüsszelben nincsenek rokonaink, de amikor Kazahsztánba megyünk, ott hozzánk közeli emberek között vagyunk,« jelentette ki Orbán egy korábbi közép-ázsiai útja során. Továbbá a kormány nem régiben jelentette be, hogy 300 millió Forinttal támogatja az idei Kurultáj hagyományőrző fesztivált, amely kétévente ünnepli a magyar és legalább 27 rokon turáni nemzet közös múltját egy többnapos »törzsi gyűlés« keretében.

Úgy tartják, hogy a magyarok őshazája valahol az Urál hegységtől Keletre tehető. A pontos eredetünkről heves viták folynak, de a szakértők abban megegyeznek, hogy valahonnan Belső Ázsiából származunk. Az őseink lovas nomádok voltak, akik örökös vándorolásuk mellett hírhedtek voltak a hátrafelé nyilazó harcmodorukról és hitük alapja pedig a sámánizmus volt. Azonban a 9. század végére mégiscsak letelepedtünk Európa szívében, a Kárpát-medencében.”