Korrupcióról és kampányról

„Először a korrupciós vádakról. Korrupcióról könnyű beszélni, bizonyítani viszont nagyon nehéz. Ennek oka, hogy nem csak a pénzt kapó fél, hanem alapesetben a pénzt adó is bűnös, arról nem beszélve, hogy mindkét félnek előnyös, mivel egyikük gazdagodik, a másik előnyt kap – a társadalom és az állampolgárok rosszul járnak. Ezért van az, hogy bármely ország választási kampányában nagy hangsúlyt kap a korrupcióellenes küzdelem, az esetleges győzelem után viszont a helyzet lényegesen nem változik.

Ezzel nem azt akarom állítani, hogy nincs korrupció. Biztos van. Fontos azonban azt látni, hogy általában az ellenzék konkrét ügyet, konkrét személyt nem említ. Ennek jó oka van. Ha a vád kipukkad akár a nyomozás, akár a bírósági eljárás során, a sértett fél hamis vád miatt eljárást indíthat. Magam részéről két konkrét, a jelenlegi kormányhoz köthető ügyről tudok; Mengyi Roland s egy NAV-tisztviselő ügyéről, mindkét eljárást a jelenlegi hatalom köreiből kezdeményezték. Ezért az ellenzék részéről »maffiaállamról« beszélni teljesen megalapozatlan. (Itt szeretném megemlíteni, hogy a Százak Tanácsa – amelynek tagja vagyok – állásfoglalást adott ki, amely számos pozitívum mellett, a hibák között a korrupciót is felsorolta, határozott tiltakozásom dacára. Ennek ellenére nevemet feltüntették az aláírók között.)

A balliberális oldalhoz viszont horribilis összegű, zűrzavaros ügyek tömege köthető. Kezdhető a Németh-kormány által minden jogi háttér nélküli vadprivatizációval, majd privatizációval, amelynek során a nemzeti vagyon jelentős része külföldi és magánkézbe került potom áron. Ezt követték homályos, hatalmas anyagi hátterű ügyek, melyeknél felmerülhet a hűtlen vagy hanyag kezelés, illetve ezekkel összefüggésben a korrupció. A balliberális oldalhoz kötődően lehet a teljesség igénye nélkül utalni a 4-es metróra, a Nyugati pályaudvar melletti nem létező kormánynegyedre, amelyre tizenkétmilliárdot költöttek, a Simon- és a Czeglédy-ügyre, az Andrássy úti paloták értékesítésére, a Sukoró-, a Zuschlag- és Wiest-ügyre. Ezek között vannak jogerősen lezárt vagy nyomozati szakban lévő ügyek, s olyanok, ahol nem indult eljárás, de komoly a feltételezés, hogy lehetne bennük korrupciógyanút emlegetni. Ám ezen esetek felett a balliberális oldal lazán átsiklik, említésre méltónak sem tartja, maximum koncepciós pert emleget, anélkül, hogy tudná, hogy ez mit is jelentett.

Marad napjaink fő slágere, az Elios-ügy. Itt a következőkről nem tesz említést a balliberális oldal. Az EU illetékes bizottsága 2014-ben készített egy tervezetet, amely a mai napig nem vált véglegessé és elfogadottá. A Legfőbb Ügyészség nyomozást indított az ügyben, amelyet vádemelés nélkül megszüntettek. Kérdezem tisztelettel, akkor miről beszélünk Elios-ügyben? Le nem zárt európai uniós vizsgálatról, megszüntetett nyomozásról nem, de arról sem, hogy a vizsgált időszak jelentős részében Simicska Lajos volt a cég meghatározó, többségi tulajdonosa.”