Mindent elárasztó galambürülék miatt kétszázan rekedtek egy német mélygarázsban (VIDEÓ)
A több mint három órára fogságba esett emberek üdvrivalgásban törtek ki, amikor szabaddá vált az út előttük.
Merkelt fikarcnyit sem érdekli, mit gondolnak róla az emberek.
„A negyedik ciklusát kezdő német kormányfőnek mindenekelőtt sürgősen le kell vonnia a következtetéseket az elmúlt hónapok történéseiből. A kancellárnak van mit végiggondolnia a számára nem éppen kedvező időszak eseményei után. És habár esetében drasztikus változásokról fantáziálni olyan, mintha a Demokratikus Koalíciótól várnánk nemzeti radikális fordulatot, abban azért reménykedhetünk, hogy a mögötte lévő fél esztendőből okulva megfontoltabb lépésekkel, felelősségteljesebben irányítja majd Németországot a következő években. Sürgősen el kell felejteni az olyan átgondolatlan, pusztán érzelem vezérelte eszetlen elképzeléseket, mint a »Willkommenskultur«, vagy a »minden szírt befogadunk«-szöveg. A választók új irányt várnak: ezt az EU-tagállamok közelmúltbeli parlamenti választásain túl saját országában is érzékelheti a Bundesmutti, hiszen a jobboldali AfD megelőzte a leendő koalíciós partner SPD népszerűségét. Kérdés, mennyire éri el a kancellár ingerküszöbét egy olyan bagatell dolog, mint a választói akarat.
Ezt a kérdést nem szabad megkerülni. Érdekli valamennyire is Merkelt, hogy mit gondolnak az emberek?
Fikarcnyit sem. Habár végre beadta a derekát, és volt szíves elismerni, hogy a német no-go zónák igenis léteznek (ezért jár a dupla piros pont), de azt láthatjuk ez esetben is, mint máskor. Bemondta, hogy ilyen városrészeknek nem lenne szabad létezniük, majd egy »Wir schaffen das«-t idéző handabandával elintézte az ügyet. A kancellár évek óta a »majd lesz valahogy«-attitűdöt követi. Kérdés, hogy ez vezet-e bárhova.
Merkel a régi. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint legújabb felvetése, miszerint az uniós támogatásokat a migránsok befogadásához kéne kötni. A haladás szelleme által áthatott elképzelés kiötlésekor talán szólhatott volna valaki a Muttinak, hogy szerény három éves lemaradásban van a bevándorlás kérdését illetően. Semmi kétség: amíg ő a kancellár, addig az Európai Unió jövőjéről és a kontinenst gyengítő válságokról alkotott többségi véleménnyel szögesen ellentétes intézkedésekre kell számítanunk.”