„Dühös vagyok a németekre” – elszabadultak az energiaárak Svédországban
Nem kellett volna bezárni az atomerőműveket a miniszterelnök szerint.
Merkelt fikarcnyit sem érdekli, mit gondolnak róla az emberek.
„A negyedik ciklusát kezdő német kormányfőnek mindenekelőtt sürgősen le kell vonnia a következtetéseket az elmúlt hónapok történéseiből. A kancellárnak van mit végiggondolnia a számára nem éppen kedvező időszak eseményei után. És habár esetében drasztikus változásokról fantáziálni olyan, mintha a Demokratikus Koalíciótól várnánk nemzeti radikális fordulatot, abban azért reménykedhetünk, hogy a mögötte lévő fél esztendőből okulva megfontoltabb lépésekkel, felelősségteljesebben irányítja majd Németországot a következő években. Sürgősen el kell felejteni az olyan átgondolatlan, pusztán érzelem vezérelte eszetlen elképzeléseket, mint a »Willkommenskultur«, vagy a »minden szírt befogadunk«-szöveg. A választók új irányt várnak: ezt az EU-tagállamok közelmúltbeli parlamenti választásain túl saját országában is érzékelheti a Bundesmutti, hiszen a jobboldali AfD megelőzte a leendő koalíciós partner SPD népszerűségét. Kérdés, mennyire éri el a kancellár ingerküszöbét egy olyan bagatell dolog, mint a választói akarat.
Ezt a kérdést nem szabad megkerülni. Érdekli valamennyire is Merkelt, hogy mit gondolnak az emberek?
Fikarcnyit sem. Habár végre beadta a derekát, és volt szíves elismerni, hogy a német no-go zónák igenis léteznek (ezért jár a dupla piros pont), de azt láthatjuk ez esetben is, mint máskor. Bemondta, hogy ilyen városrészeknek nem lenne szabad létezniük, majd egy »Wir schaffen das«-t idéző handabandával elintézte az ügyet. A kancellár évek óta a »majd lesz valahogy«-attitűdöt követi. Kérdés, hogy ez vezet-e bárhova.
Merkel a régi. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint legújabb felvetése, miszerint az uniós támogatásokat a migránsok befogadásához kéne kötni. A haladás szelleme által áthatott elképzelés kiötlésekor talán szólhatott volna valaki a Muttinak, hogy szerény három éves lemaradásban van a bevándorlás kérdését illetően. Semmi kétség: amíg ő a kancellár, addig az Európai Unió jövőjéről és a kontinenst gyengítő válságokról alkotott többségi véleménnyel szögesen ellentétes intézkedésekre kell számítanunk.”