„Már három hét sincs hátra. Április 8-án szavazunk, remélhetőleg minél többen. Ezzel pedig – így vagy úgy, de – pont kerül egy hosszú történet végére. Azért különösen hosszú ez a történet most, mert a Fidesznek (illetve a kormánynak, de ez egyre megy) köszönhetően tulajdonképpen évek óta kampány folyik.
Tudta? A »Ha Magyarországra jössz…« kezdetű, meghökkentően familiáris szóhasználatú szöveggel operáló plakátok már 2015 júniusában ellepték az országot! Azóta pedig volt már több nemzeti konzultáció, kvótanépszavazás, üzentünk Brüsszelnek, Sorosnak, az ENSZ-nek. Plakátokon, lapokban, az éterben. És persze az interneten, méghozzá profin megszervezett trollhadseregek bevetésével. Valójában nyilván nem a fent nevezetteknek, hanem a magyar állampolgároknak szóltak, szólnak ezek az üzenetek, de ez most irreleváns. Ráadásul minden effélére volt aztán válasz is, például Gyurcsány Ferenc is mosolygott ránk bátorítólag 2016 októbere, a referendum előtti napokban-hetekben a különféle reklámhordozókról.
Nos, erre mondják – egy szó, mint száz –, hogy kampányüzemmód. Vagy hogy választási láz. Ebben ég – ezt is szokták mondani – az ország évek óta, és április 8. közeledtével természetesen egyre inkább. Sorjáznak a botrányok itt, zajlik a fékeveszett matekolás ott, megy az őrült ígérgetés amott. Az ember már azt sem tudja, hová kapjon, hogy kinek higgyen – na azt meg pláne nem. Szűk három hétig még mindenképpen el kell ezt viselnünk, de valószínűleg még annál is valamivel tovább. Aztán talán jön némi nyugalom. Ezért írtam fentebb: pont kerül egy nehéz ügy végére.”