A plieux-i várkastély ablaka

„Március 4-én a Mandineren jelent meg az elmúlt évek legizgalmasabb, legfontosabb, legfigyelemreméltóbb interjúja az elmúlt évek legizgalmasabb, legfontosabb, legfigyelemreméltóbb gondolkodójával, Renaud Camus-vel. 

Az interjú és Camus fenti jellemzését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az elmúlt harminc év legizgalmasabb, ám legkevésbé sem fontos és még kevésbé figyelemreméltó magyar gondolkodója, Tamás Gáspár Miklós már az interjú megjelenésének másnapján, március 5-én szükségét érezte, hogy a maga módján reagáljon Camus gondola­taira, imigyen:

»Ugyanakkor a kormánysajtó most már egyértelműen a nyílt fasizmust importálja, Jean Raspailtól Renaud Camus-ig. Orbán miniszterelnök a Fratelli d’Italia posztfasiszta/neofasiszta párt elnökét, Giorgia Melonit fogadja (akit a Klubrádió „jobbközép politikusnak” nevez) stb., stb.« 

Különösebb beavatottság nélkül is tudható, hogy ha TGM nemes egyszerűséggel lefasiztáz valakit, akkor az illető méltó és érdemes a figyelemre, és nagy valószínűséggel a lefasiztázott gondolatai, világnézete nagy egyezést mutat a mi politikai közösségünk gondolataival és világnézetével.

Ami ma normális és európai, az a másik politikai közösség nézőpontjából szemlélve fasizmus, ugyanis a másik politikai közösség nézőpontja túl van minden normalitáson, minden emberin, minden tradíción és túl mindenen, ami Európa, illetve valaha és valójában Európa volt.”