Nem városinak való vidék – a Kojotról

Nem városinak való vidék: megnéztem last minute a neten a Kojotot, jó ez a film, még ha nem is hibátlan, és jó, hogy ez a mai magyar film (is) felülemelkedik 30 év belterjeskedő-szenvelgő művészi és gagyi-vásári komédiás magyar filmes próbálkozásain.

Például próbál szólni valamiről, a mai magyar vidékről (!), a családi örökség fontosságáról, életeken át hurcolt sebekről és tervekről. És a magyar vidék örök helyi kiskirályairól, akik mindenkit zsebükben tartanak, a tehetetlen bürokratákról, mindennapos korrupciókról, a városból vidékre költözni akaró álmodozókról és álom nélküli keserű ébredésekről. És megalkuvókról és makacs önsorsrontókról.

Mindezekről persze mélyebb és nagyobb ívű filmet is lehetett volna csinálni, a Kojot nem ír filmtörténelmet, de vállaltan túltolt keménysége, ma korszerűtlennek tűnő macsósága egyszerre szórakoztat és csap arcon két pofonnal. Itt aztán tényleg nincs értelmiségi érfelmetszés, ha a filmben két férfi összetalálkozik, annak mindig véres verekedés lesz a vége, pláne, ha kettőnél több!

Vidékiként mondom, hogy ennél azért összetettebb és civilzáltabb a vidéki valóság is, de értékelem a rendezői próbálkozást valami más, valami valósabb, valami trú ábrázolására. Sok-sok elmúlt időszakbeli magyar filmnél trúbb lett, ezt is értékelni kell.

#easternwestern. #aföldminden