Úszik, nem kérdezget

„Kálló Dánielt, a diákok oktatással kapcsolatos problémáit kihangosító Független Diákparlament szóvivőjét is eligazították az Echo Tévében, ahová interjúra hívták. A műsorvezető kifejtette azt a véleményét, hogy a diáknak a tanár mondja meg, hogy mit csináljon, az úszónak meg az edző, biztos Hosszú Katinka se kérdezget vissza. (Mondjuk, ezt nehezen hiszem.) Az, hogy az ellenzéki pártokat nem tartották távol a tüntetéstől, szemrehányásként jelentkezett, mintha a politikával való bármilyen érintkezés a hét főbűn egyike lenne. Vagy csak tizennyolc év felett volna megengedett, mint az alkoholvásárlás.

Lázár János a kormányinfón elnéző arckifejezéssel fejtette ki: fontos a diákok véleménye, de vitázni azért nem állnak ki velük. Igaz, a diákparlament egyenesen a miniszterelnököt célozta meg, mint vitapartnert, ráadásul rövid határidővel, mintegy ultimátumként, ami erős indítás – Orbán Viktor túlcsorduló vitakészségét is figyelembe véve.

Pedig Kálló Dániel kimondottan kulturált vitapartner. Nem szakadna be a Parlament teteje, meg a hold se esne le az égről, ha beszélgetnének vele. De nálunk ez nem része a kultúrának: nem csak a politikai küzdelemben, hanem az egyes szakmák és társadalmi csoportok ellen is inkább az oszd meg és uralkodj elve alapján viselnek hadat, vagy puszta erővel. A tanárokat is egyszerűbbnek tűnik kordában tartani központosítással: a tanárautomata végrehajtja az uniformizált tantervet az egyentankönyvből, és nem zavarja, hogy iskolája önállóan egy villanykörte megvásárlásáról sem dönthet. Sem az, hogy hiába végez esetleg kiemelkedő munkát, az igazgatójának nincs joga ahhoz, hogy ezt anyagilag elismerje. Köszönje meg, hogy megemelték valamennyire a fizetését – mi kell még?”