Ez a baj a 444-gyel

„Széles körben szembesülök a meg nem értéssel a 444.hu kunyerálásának szóvátétele nyomán: sokak szerint természetes, hogy a Media Development Investment Found nevű amerikai befektetési alap által birtokolt, profitorientált, kapitalista médavállalkozás szociális alapon vár el támogatást az olvasóitól. Úgy döntöttem, lehetőségnek tekintem ezt az alkalmat, és leírom, mi egyéb bajom van a 444-gyel.

I. A 444.hu szerkesztői az ország legmeggyőződésesebb kapitalistái voltak, míg hozzájuk – mármint az akkori Indexhez – rendszeresen befolytak az állami milliárdok meg a politikai csókosok megrendelései. A hazai médiapiac mindig is rákosista módon működött azok számára, akik nem tartoztak a két nagy szekértábor valamelyikéhez, az Index egykori gárdája pedig soha semmilyen szolidaritást nem tanúsított azok iránt, akiket politikai alapon lehetetlenített el a rendszer. Akkor még a piacra hivatkoztak, mint meggyőződéses neoliberálisok, keménytökű kapitalisták és a piac láthatatlan keze által sikerre ítélt médiafélistenek – miközben szocialista és szabaddemokrata politikai megrendelők nagyon is jól látható kezei tartották őket a médiaelit csúcsain. Most, hogy a politikai széljárás megfordult, most, hogy Habony Árpád, Andy Vajna és Mészáros Lőrinc sorban vásárolják fel a hazai orgánumokat, a 444 szerkesztői már nem a piacra, hanem a sajtószabadságra hivatkoznak – ez azonban legfeljebb az ő sajtószabadságukat jelenti: azt, amelynek hiányában még az ország legtrendibb tőkései is büszke tarhálásba fognak.

II. Az Index és a 444 szerkesztői gyarmati szolgaságból, fölényes kioktatásból és sav módjára maró cinizmusból gyártották le magyarok százezreinek identitását – kifejezetten az általuk gyakorolt kulturális megrontásnak köszönhető, hogy adócsalás vagy üzérkedés megvallásával Magyarországon huszonöt éven át csajozni lehetett, s ha valaki ezzel a tanult értékrelativizmussal szembehelyezkedett, a liberális médiaelit haladéktalanul az egyezményes „lúzer” bélyeget sütötte rá. Negyedszázad telt el úgy a Kárpát-medencében, hogy ha valaki épp megvallott valamit, amiben igazán hitt, érdemes volt a háta mögé néznie, hogy egy trendi módon felöltözött indexes újságíró nem röhög-e épp rajta. Képtelenség nem látni, hogy ez kifejezetten az ország jelenleg zajló jogszerű kifosztásának a kulturális előzménye. S a cinizmus saját fészkét is szétmarja: ez a nyelv és magatartás, a mögötte pöffeszkedő önteltség, a provinciális szűklátókörűség és a valóságra való reflektálás képtelensége mára a baloldali értelmiség legsúlyosabb problémájává vált. Ha a baloldal szellemi kiüresedése járvány, akkor a vírusgazda kétségtelenül az index.hu.

III. Az Index és a 444 szerkesztői évtizedeken át öntudatosan nem vettek tudomást a kultúrát alámosó bulvár, a csatornából feltörő szennyvíz áradatának általános fenyegetéséről. Elhárítottak bárminemű értelmiségi felelősséget, amíg megrendelőik hatalmon voltak – mondván, így működik a piac –, aztán most, hogy már nem jönnek az állami megbízások, most, hogy a bulvárt már Habony Árpád használja nemtelen propagandájának eszközeként, a progresszív értelmiség tagjai megbotránkozva pislognak körbe, és tüntetik fel a megváltó számlaszámot önsajnálattól csöpögő cikkeik alatt.

IV. A 444.hu szerzői úgy voltak évtizedes viszonylatban az agresszív és intoleráns politikai korrektség valamint a szélsőséges genderizmus legelszántabb agitátorai Magyarországon, hogy szerkesztőségükben nemrég még Szaúd-Arábiát idézte a nők négy százalékos aránya – amely a takarító személyzetet is tekintetbe véve nyilván sokat javul. Bár Uj Péter néhány női kolléga felvételével a kvóta nívóját mára egészen Iránig tornázta fel, érdemes észrevenni, hogy ennek a férfiklubnak egyáltalán nem kenyere a feminizmus – ami nem is baj, csak aztán nem kérem az oktatást arról, hogy Svédország meg Izland milyen trendi hely.

V. A profitérdek a 444 működésének első napjától azt diktálta, hogy a szerzők az újságírást a kommentelés szintjére züllesszék le. Ma öt megjelenő írásból négy még egy igényesebb komment objektivitását és komplexitását sem üti meg. Hogy hová zülleszti az újságírást ez a fajta igénytelenség, jól jelzik az általam egykor nagyra tartott Bede Márton keze alól kikerülő írások: annak a szerzőnek, aki tizenöt éve még nyelvileg és tartalmilag is a legprogresszívebb hazai értelmiségiek közé tartozott, mai munkáját egy közepesen intelligens algoritmus is játszva elvégzi.

VI. A 444.hu-n megjelenő valamennyi írás véleménycikk, a véleményekhez tartozó konfrontáció helyén azonban fölényes gúnyolódások és cinikus leszólások sorozata áll. A szerzők úgy gyártanak kétes minőségű és hitelességű hírekből nap mint nap propagandát, hogy még saját olvasóik iránt sem képesek minimális tiszteletet tanúsítani.

Végül a korrektség megköveteli, hogy leírjam: Ács Dániel, Plankó Gergő és Tamás Bence Gáspár a fentiek ellenére nagyrészt kielégítő színvonalú, korrekt tartalmat gyártanak. Az a benyomásom támadt továbbá, mintha a szerkesztők az utóbbi hónapokban nem pusztán a Feminfóval, hanem az egyoldalú és hisztérikus genderista agitációval is szakítottak volna. Mindezektől függetlenül: ami Gyurcsány Ferenc és a DK a politikának, az Uj Péter és a 444 a médiának – létük és működésük nem pusztán nem ellensúlyozza, hanem épphogy legitimálja a nemzeti együttműködés rendszerének hatalmát. Ahogy nincs kormányváltás Gyurcsánnyal, úgy nincs új gondolat, és nincs új politika a baloldalon a 444 cinikus szellemi vezérlete alatt.”