A nyomulásról

„Az 1990 után sokat hallottuk, hogy csak egy elit van, és az akkor kiváltságokat szerzettek valóban gondosan ügyeltek, hogy a kiváltságaikat a családi, baráti és elvtársi körön belül tartsák. Igyekeztek kivonni magukat a versenyből, viszont szívesen voltak döntőbírók. Ennek megfelelően lett a liberális vagy balliberális utálatos a 2006 utáni évek egyre görcsösebb pozícióvédelme során. 2010 után az egykori önjelölt elit visszaszorult egy-két művészeti és tudományos intézménybe, egyetemi karra vagy tanszékre, amik kapuit olyan gondosan őrizték, hogy ma már senki sem nyitja rájuk az ajtót. A mai magyarországi balliberális gondolkodás tartalmáról mást nem is nagyon tudunk elmondani, mint hogy az egykori kiváltságait igyekszik őrizni.

2010 után megjelentek a privilégiumvadászok a győztes oldalon is. Hogy ebben a tülekedésben melyik a rosszabb, a bárhová csapódó karrierista vagy az ideologue, nehéz megmondani. De a jobboldalon is megjelent a privilégiumvadászat: sine cura állások mihaszna barátoknak, barátnőknek, ütődött rokonoknak, szolgálati lakás, autó vagy úszó medence, és így tovább. A dolog természetéből fakadóan mindig lesznek, akik nem eleget kapnak a saját megítélésük szerint, ami természetesen igazságtalan.

Volt és van igény a mai jobboldalon is az ideológiai vagy személyes alapú kiváltságszerzésre. Azonban kevés dolog árthat annyira a jobboldalnak, mint az osztályönzés valamilyen érvényesülése. Mivel a rendszerváltásba a jobboldal kiváltságok nélkül került bele, nem volt egy privilegizált csoport, akinek védelme érdekében kellett volna működnie, kezdettől nyitott volt és ezt meg is kellene őriznie. Ha szellemi gettó vagy uralkodó kaszt építésébe kezd, nagyon gyorsan megutálják, mint az egykori balliberális privilégiumőrzőket. Másrészt, az országot a meritokratikus szemlélet húzhatja ki a jelen bajaiból, ami társadalmi nyitottságot feltételez, a nem-hálózati mentalitást. Harmadrészt, a jobboldal népszerűsége most csutkáig van tekerve. Mikor, ha nem ilyen helyzetben a kötelessége a nemzetépítés minden jószándékú emberrel?”