„Az 1990 után sokat hallottuk, hogy csak egy elit van, és az akkor kiváltságokat szerzettek valóban gondosan ügyeltek, hogy a kiváltságaikat a családi, baráti és elvtársi körön belül tartsák. Igyekeztek kivonni magukat a versenyből, viszont szívesen voltak döntőbírók. Ennek megfelelően lett a liberális vagy balliberális utálatos a 2006 utáni évek egyre görcsösebb pozícióvédelme során. 2010 után az egykori önjelölt elit visszaszorult egy-két művészeti és tudományos intézménybe, egyetemi karra vagy tanszékre, amik kapuit olyan gondosan őrizték, hogy ma már senki sem nyitja rájuk az ajtót. A mai magyarországi balliberális gondolkodás tartalmáról mást nem is nagyon tudunk elmondani, mint hogy az egykori kiváltságait igyekszik őrizni.
2010 után megjelentek a privilégiumvadászok a győztes oldalon is. Hogy ebben a tülekedésben melyik a rosszabb, a bárhová csapódó karrierista vagy az ideologue, nehéz megmondani. De a jobboldalon is megjelent a privilégiumvadászat: sine cura állások mihaszna barátoknak, barátnőknek, ütődött rokonoknak, szolgálati lakás, autó vagy úszó medence, és így tovább. A dolog természetéből fakadóan mindig lesznek, akik nem eleget kapnak a saját megítélésük szerint, ami természetesen igazságtalan.