Sajtókamara hajdan és most

„Már biztos, hogy lesz sajtókamara. A kormányinfón elhangzott: »a kormány nem foglalkozott a sajtókamarával«. Innen lehet tudni, hogy de bizony, nagyon is a szívük csücske. A miniszterelnök pl. a minap kijelentette, hogy nem foglalkozik üzlettel. Aha. Ahogy a sajtókamarával sem. Üzlettel Mészáros foglalkozik helyette Felcsúton, a sajtókamarával pedig Szöllősi György szintén Felcsúton. Történetesen ott lakik Orbán kedvenc újságírója, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a Puskás Akadémia volt kommunikációs igazgatója is. Igaz, amikor a Népszava híradása után a sok firkász verte a huppot ahelyett, hogy örültek volna a törődésnek, elhessegette a dicsőséget: »most nem időszerű az ügy!«. Hiába, a nagy feltalálókat sosem érti meg a koruk. Magányos zsenik a sok törpe szellem között.

Pedig az ügy éppen hogy időszerű. Lakner Zoltán ki is bányázta a megfelelő idézetet a kora által szintén kevéssé méltányolt Rákosi Mátyástól 1948-ból: »A magyar demokrácia megerősödésével elérkezett az ideje, hogy hozzáfogjunk olyan problémák megoldásához is, amelyekre eddig nem tudtunk időt szakítani. Itt az ideje, hogy foglalkozzunk a magyar sajtó kérdésével.« Most megint ez a helyzet. A magyar demokrácia újra megerősödött. Úgy látszik, átlag 70 évente szokott. Ha most mégsem tűnne elég erősnek, 2088-ig fél lábon is kibírjuk. De már a jelenlegi erősödés is elegendő ahhoz, hogy foglalkozni lehessen a sajtóval. Nem szokott örülni, ha foglalkozva van vele, de ki kérdezi.

Bevált recepthez lehet nyúlni. Sajtókamara volt már egyszer, 1938-tól 1944-ig. Úgy lesz, mint a Kossuth térrel: visszaállítják az 1944-es állapotot. Apró szépséghiba: a hajdani kamarát az első zsidótörvény rendelte el, hogy numerus clausust vezessen be a zsidó újságírókra, mert »ez a bevándorolt vagy sokszor csak átvándorlásban lévő réteg (sejtettem én, hogy migráns és zsidó egykutya!) felfogásban, érzésben és egész szellemi habitusában nem tudott a hazai népesség egyéb rétegeihez idomulni«. Márpedig csak olyan sajtóra van szükség. amely »megfelel a magyar nemzeti eszme és keresztény erkölcsi felfogás követelményeinek«.”