„A háztartások csaknem 80 százaléka részesül közvetve vagy közvetlenül az állami újraelosztásból. Az anyagi függőség erős érv, nem?
Nemcsak erről van szó, vagy hogy a kormány sikerrel semlegesítette az ellenzéket, hanem arról is, hogy az égbekiáltó ellentétek, a kisajátított állam és gazdaság szerkezeti zavarai ellenére sem látszik egységes választói akarat a váltáshoz. Azt is nehéz megérteni, miért nem találják meg egymást az ellenzék és a szegény emberek.
A Jobbik jelen van vidéken.
Csak nem a szegényeknél. A Jobbik hátországa sokkal inkább a vidéki alsó középosztály.
Érdemes megpróbálni hatni a legszegényebbekre, el tudná érni és meg tudná fogni őket egy újfajta politikai érvrendszer?
Ha valaki le akarja váltani a jelenlegi hatalmat, akkor el kellene indulnia feléjük.
Lázár János a napokban azt mondta: azért jó, hogy a közmunkások dolgoznak, mert így nincs idejük lopni. Ezzel azért nem nehéz versenyezni.
A Fidesz anélkül is bent tudja tartani a szegényeket a rendszerében, hogy nagyobb mértékben kedvezne nekik.
Mivel?
Az emberek jelentős része abban érdekelt, hogy ne változzon meg a jelenlegi rend.
Megtalálja benne az érdekeit, vagy győznek a félelmei?
A fő motiváció valóban az, hogy az emberek félnek, nehogy egy kicsit még lejjebb csússzanak. Főleg a középosztály tart ettől. Pontosan tudják: ahhoz, hogy az állam radikálisan javítson a szegények helyzetén, el kell vennie valahonnan. Ez pedig a politikai realitások szerint elsősorban a középosztály lehet. Ráadásul azt látjuk, hogy a kormányzat fordítva működik, inkább a szegényektől vesz el, hogy több jusson a középosztálynak. De a szegények tömeges radikalizálódásának sincsenek jelei, békében vannak, sőt kisebb fokú fogyasztásnövekedést éreznek, ami persze inkább az európai uniós támogatásoknak és az európai gazdaság megindult növekedésének a következménye. Összességében rengetegen gondolják, hogy sokat veszítenének egy radikális változással. Orbán Viktor rendszere sokaknak a relatív biztonságot és a stabilitást jelenti.”