Az Orbán-rendszer nyertesei közé tartozók, az országot a korrupció szennyével minden szegletében bemocskoló társtettesek persze mindezt nem kérik rajta számon. Különösen nem azok, akik ott ültek a Várkert Bazárban, s akik a televíziós közvetítés képei szerint kitűnően szórakoztak a felszabadult és derűs miniszterelnök kiszólásain, az ellenzék rovására – lássuk be, sok tekintetben indokolt – élcelődésein. Orbán Viktor épp olyannak mutatta magát ebben a nagyjából háromnegyed órában, amilyennek híveit szeretné látni a választási kampányban, amint erre a beszéd végén maga is utalt.
Az általa a nemzetközi összefüggések – akárcsak a környező országok teljesítményének – említése nélkül, az amolyan Bástya elvtársféle szerénységre intő módon felidézett gazdasági sikerekre nem érdemes szót vesztegetni. Ugyanígy, elégszer mutatott már rá elemzők hada, hogy a munkanélküliség csökkentésére tett – a miniszterelnök által most is büszkén említett – kormányzati intézkedések hatékonyságát a közmunkások, a külföldön munkát vállalók százezrei kérdőjelezik meg. S ugyan milyen lenne az ország általa most is dicsért pénzügyi helyzete a nyugdíjrendszerből, az oktatásból, az egészségügyből kivont ezermilliárdok, a példátlanul magas adóterhek nélkül? És akkor még nem is említettem a magyar vendégmunkások által hazautalt, vagy éppen az Európai Unió által folyósított hatalmas összegeket…”