Allahu Pekingikacsa

„Kezdjük azzal, ami az ügy szempontjából talán a legfontosabb, hogy ti. Majtényi Úr voltaképpeni tiszta migráncsa, vagyis a Liu-fivérek kínai Apukája az egy olyan típusú entitás, amely definíció szerint egymaga vagyon, tehát például nem kétmillióan. De mint a kisujjam, direkte tök egyedül. Két lába van és két keze, s nem tud ellenőrizetlenül hömpölyögni. Elismerem, ez a megközelítés így elsőre talán sokkolóan hathat a CEU-n és/vagy a Mancs hasábjai között láncfelvilágosuló agyvelők számára, de azért érdemes lehet megfontolni, rahedli érdekesség következik belőle.

Amikor pl. évtizedekkel ezelőtt, tegyük fel bátran, tisztelettel elkérik az egy db. kínai Liutól, a későbbi Liu Apukától az útlevelét a szép magyar határon, akkor az kérem egy nagyon egyszerű, mondhatni hétköznapi dolog. De annyira, hogy például könnyen lehet még egy olyan sajátos folyománya is neki, hogy az egy db. Liu Apuka fogja magát, és átadja a nevezett okmányt a kezével. Útlevelet kérném szépen – szól egy hang, mire Okmány zavartalanul útra kél, s Liu tenyeréből elindulva, az ásotthalmi susnyást még csak nem is érintve, hamar és épségben megérkezik Határőr Úr tenyerébe. De ezt úgy tessék ám elképzelni, hogy tényleg, bele a tenyerébe – pont középre! Határőr-ujjak finoman, mégis férfiasan összezáródnak Okmány körül, szórakozott lapozás hangja hallik a déli időben, vajon honnan jöhet?, amúgy kellemes csend van, a status quo köszöni, jól, a távoli Röszkénél a határátkelő sűrű békéjében könnyű, színes pillangók dugnak üzekednek.

Liu Apuka átjut a határon, de (borzalom!) még ekkor is csupán egy, azaz 1 db. ferde szemű kis ipsének tűnik, távolról sem hasonlít útlevél nélküli, európaszerte kóválygó milliós nagyságrendű muszlim tömegre. Egy fős nagyságrendűnek tűnik a szemétláda, bár hunyorogsz nagyon, aztán próbálod olyan majtényisen is, hátha rájössz, de semmi, úgy se. Igaz, későbbi id. Liu olykor tán el akarna vegyülni maga-magában, ezt száz százalékosan nem zárhatjuk ki, de ilyenkor valahogy matematikailag rendre úgy kell kijöjjön neki, hogy bárhogy is vegyülne, mindig egészen pontosan ő marad ott a kis sárga testével tökegyedül, senki más. (Ez amúgy később is mindvégig így marad.) No, lóbálja hát azt a pici bőröndjét a későbbi Liu Apuka, lépeget előre fárasztóan önazonosan – és közben nem tarol le komplett gyümölcsösöket, zsebéből nem lóg ki egyetlen Soros-szervezet okosfüzetkéje se. Botrány ugyan, de nem tartja sátánfattyaknak az ateistákat, sem úgy zusammen a kénköves pokolra valónak a Nyugati Világot, szánalmas tévelygőknek »a Könyv népeit« – ti. a keresztényeket és a zsidókat –; gőze sincs róla, mi az a »megafon«, nem hoz létre egymaga bazinagy no-go zónát, nem üvölti az arcodba, hogy allahu pekingikacsa, nem molesztál pár óra leforgása alatt 1500 nőt a szilveszteri Kölnben.”