Legyen Göncz Árpádnak metrómegállója!

„Bayer Zsolt indította a támadást a Göncz Árpád metrómegálló ellen, majd átvette a kezdeményezést a Fidesz XIII. kerületi jelöltje, hogy végül Tarlós István csapja le, túlzás lenne a Göncz Árpád metrómegálló, és mondja ki, végleges döntés még nincsen (persze nem tudjuk, mit jelent a végleges döntés, a látványterveken már így szerepel, korábban a BKK közleményt is adott ki erről).

A színvonal nélküli érvelésben például az jött elő, hogy az Árpád-híd metrómegálló név elvételével elvennénk honfoglaló ősünktől a metrómegálló nevét, ami ugye elég hülyén hangzik, ha csak nincs egy eltitkolt Árpád-híd nevű honfoglaló ősünk, ugyanis a híd van Árpád vezérről elnevezve, a metrómegálló pedig a hídról.

Alapjáratban hagyni kéne ezt az egészet. Vigyék, tényleg nem buszpályaudvarok, metrómegállók, közterek nevein kell marakodni, ez olyan kultúrharc, amire nincs szükség. De azért a szimpla kultúrharcon túl van talán ez a helyzet, mert itt arról van szó, hogy a magyar történelem egy vállaltan liberális, baloldali alakját akarják kitörölni a történelemből. Egy olyan alakot, akit elfogadnak minkét oldalon. Nehogy már elnevezzenek róla valamit is.

Pedig tudjuk, Göncz Árpádot még a Fidesz szavazók többsége is a rendszerváltás utáni legjobb köztársasági elnöknek tartja, sőt, még a Jobbik szavazók is így gondolkodnak.

Egyébként megértem, hogy jobboldalról vannak sokan, akik vitatott politikai döntései miatt nem kedvelik Gönczöt, vagy nem értettek vele egyet. Én se értettem Mádl Ferenccel sok mindenben egyet, vagy Jókai Annával, de azt gondolom, teljesen természetes, ha mondjuk köztereket neveznek el róluk. Mert a múltunk, a történelmünk, a nemzet fontos alakjai. Ahogy Göncz Árpád is.

Sőt, ha megnézzük az életútját az 1990-es köztársasági elnökké választás előtt, kevés kompromisszumosabb alakot találunk a magyar történelemben, mint Göncz.

Katolikus családból származik, a cserkészmozgalom és Teleki Pál Munkaközösségnek tagja, harcol a második világháború végén, többször is szovjet fogságba kerül, de megszökik. 1945-től Kovács Béla, a kisgazdapárt főtitkárának személyi titkára. 1948-ban mint kisgazdát három hétig tartják fogva és vallatják Rákosiék. 48-tól segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozik, 1952-ben iratkozhat be újra egyetemre. 1956-ban a Bibó féle parasztpártban dolgozik, 58-ban ítélik életfogytiglanra, 63-ban szabadul az általános amnesztiával. Végül az egyetemet nem tudja befejezni, mert kizárják, 88-ban az SZDSZ előd Szabad kezdeményezések Hálózatának alapítója, de már korábban is részt vesz az ellenzéki mozgolódásokban, 1990-ben képviselővé választják, majd augusztustól köztársasági elnöknek. Író, műfordító.”