Mire mindezt végiggondoltam, már az autóban ültünk, úton a kórház felé. Mégis inkább félrehúzódtam, és tárcsáztam az első magánrendelőt, ami szembejött az interneten. »Igen, uram. Most rögtön, uram. Várjuk, uram. Kérem, uram.« Így foglalható össze, amit akkor a telefonban hallottam. Ami pedig ezután következett: mészárszék helyett dizájnerbútorok és fényes márvány, félnapos várakozás helyett azonnali ellátás, kiszolgáltatottság helyett odafigyelés, letaglózó érzéketlenség helyett pontos, szakszerű, részletes tájékoztatás. Vizsgálat, röntgen, gipszelés, terápiás tanácsadás, kockázatok és mellékhatások – mindez flottul, kedvesen, nagyjából fél óra alatt. Írja alá itt és itt, elérhetőségünk ez és ez, hívjon bármikor. – Így is lehet ezt – gondoltam magamban –, már ha nem egy darab húsként, hanem fizetővendégként kezelik az embert.”