Románia és az ellopott jövő

„Apropó, Iohannis. Az egykori fizikatanártól a következő években az eddiginél is aktívabb kormánybírálat várható, 2019-ben ugyanis államfőt választ az ország, Iohannis pedig minden bizonnyal szívesen újrázna. Ehhez azonban a szigorú tanártekintetnél jóval többre van szükség. Kezdetben mindenki azt hitte, jót tesz a tespedt Dambovita-parti politikai életnek egy erdélyi, egy kisebbségi, egy új arc. Azonban Iohannis egyik előzetes reményt sem teljesítette be.

A regionalizmus kicsit sem érdekli, ami pedig szászságát illeti, megfelelési és igazodási kényszeréről mindent elmond, hogy a nevét is megváltoztatta, Johannisról, a románok számára könnyebben kiejthető Iohannisra. Az egykori szebeni polgármester szép lassan belesüllyedt a bukaresti politikai dagonyába, cseppet sem ügyel a pártokkal szembeni egyenlő távolságtartásra. A rá szavazó erdélyi magyaroknak ugyanígy kudarcot jelent a személye. A szász, akitől mindenki empátiát, megértést, szimpátiát várt, csupán egy székelyföldi látogatással fizette ki a magyarokat, ahol kottából olvasva elmondta Bukarest hivatalos álláspontját a kisebbségi jogok úgynevezett példás rendezéséről – mint 28 éve minden elődje tette.

Egyébként a Dancila-kabinet parlamenti vitáját most is megelőzte a szokásos és mondhatni jól bevált, sokat ígérő, de a legtöbbször semmit nem adó, magyaroknak szánt udvarlás. A szédítő tiszteletkörök. Miközben a román politikum – hovatartozás nélkül – tanítani való néma összefogással elhallgatta a Tudose-féle akasztásos beszédet (mert akkor evidens módon el kellett volna ítélnie is), a szociáldemokraták vezére, persze csak a kabinet bukása után, cseppet sem számítás nélküli önzetlenségből, maga is elítélte a volt kormányfő kijelentését.”