„Egy magyar síelő vagyok”

„Amikor megkezdte a kvalifikációs sorozatot, úgy gondolta, képes rá, hogy itt legyen az ötkarikás játékokon?

Igen, és próbáltam is ennek érdekében minél keményebben odatenni magam, nyáron a vízen, télen a hóban, meg mindezalatt a konditeremben.

A kvótaszerzés a legjobb harmincba kerüléssel sikerült, de a világkupákon is általában a legutolsó között végzett, a hétfői olimpiai selejtezőn pedig 24-ből 24.-ként. A Magyar Olimpiai Bizottság által kiadott csapatkönyvben az áll, hogy a célja a legjobb tíz közé kerülés volt. Tényleg azt gondolta, képes erre?

Én is, ahogy mindenki, mindig a legjobbat akarom kihozni valamiből. A vízen végzett edzéseken többféle trükköt is képes voltam bemutatni, de tény, hatékonyabban szerettem volna átültetni azt a tudást a hóra. A folyamatos fejlődés elengedhetetlen.

Sokan Eddie Edwardshoz hasonlították, aki Eddie, a Sas becenévvel híresült el az 1988-as olimpián lelkes bátorsággal nyújtott gyenge teljesítményét a síugrók között. Erről mit gondol?

Nem nagyon ismerem Eddie sztoriját, csak annyit hallottam róla, hogy keményen dolgozott azért, hogy eljusson az olimpiára. Pozitív megvilágításban gondolok az én teljesítményemre is, remélve, hogy ez másokat is inspirálhat.

Pedig sokan szégyenteljesenként jellemzik a teljesítményét.

Ez mindenkinek a személyes véleményén múlik, amit nem nagyon tudok kontrollálni. Úgy vagyok vele, hogy ha valaki azt gondolja, hogy amit véghezvittem, az bátor és inspiráló, az nagyszerű, ha pedig valaki az ellenkezőjét, hát, az nem tudom, hogyan segít neki, hacsak úgy nem, hogy a félcső vagy bármi más újdonság kipróbálására ösztönzi. Szóval remélem, valahogy mégiscsak segít ez az embereknek.

A negatív kritikák elszomorítják?

Nem, mindig a pozitív oldalát próbálom nézni a dolgoknak, még ha valaki egy kritikus kommentet is ír, próbálom a javamra fordítani, hogy még erősebb legyek a jövőben, bármilyen is legyen az a visszajelzés.”