„Az a baj, hogy már a szótól is kiver a frász. Kamara. Sokan sokat tettek azért, hogy semmi bizodalmunk ne legyen semmiféle kamarában. Különösen azokban, amelyek a NER égisze alatt születtek vagy értek hatalmuk csúcsára. Akad-e e honban, aki komolyan hiszi, hogy például az iparkamara bármiféle oltalmat nyújthatna számára akármilyen ügyben, még ha Parragh László személyesen is garantálná azt a számára? Ha nem garantálná, akkor talán egy picit jobban. Vagy Horváth Péter lenne az a pedagóguskari elnök, akihez bizodalommal fordulhatna egy falusi tanító, ha vitája támad a tankerületi vezetővel? Cser Ágnes lenne az az érdekvédő, aki keményen nekimegy az ápolók érdekében a kormánynak? Mondjuk ez nem kizárt, ha éppen nem Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt.
Van-e okunk a bizakodásra, ha a 2018-as választások után olyan szervezetek kezdeményeznék egy vadonatúj újságíró-kamara felállítását, mint a Magyar Sportújságírók Szövetsége, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége vagy éppen a Protestáns Újságírók Szövetsége? Ha a legfőbb ötletgazda az a Szöllősi György, akit leginkább az Orbán Viktorhoz fűződő barátsága repíthetett a Nemzeti Sport főszerkesztői székébe.”