Miért nem kérnek a közép-európai népek a Nyugat erkölcsi leckéiből?

2018. február 24. 13:38

A Nyugat húsz éve megvetéssel és undorral fordul Közép-Európa felé. Ez a migránsválság kapcsán is megmutatkozott: a Nyugat erkölcsi leckéket ad Közép-Európának, hogy hogyan kellene élnie.

2018. február 24. 13:38
Chantal Delsol
Figaro

„A berlini fal ledőlése után a közép-európai társadalmak, amelyekben oly sokáig megállt az idő, egy újfajta mentális és lelki tájképet fedeztek fel Nyugaton: a posztmodernitásét. A globalizáció folyamata leértékelte a hazaszeretetet, amit az egoizmussal azonosítottak – immár világpolgárnak kellett lenni. A globalizációhoz egy univerzalista világkép társult, amely az identitásokat otrombának, elzárkózónak vagy pusztán folklorikusnak tartotta. A hősök tiszteletét és általában véve a heroizmust a múlttal azonosították. A kereszténység, a keresztény elvek által vezérelt társadalom letűnt. A közerkölcsöknek ezután az egyéni szabadság kívánalmaira és a technikai lehetőségekre kellett válaszolniuk: ebből fakadtak az úgynevezett társadalmi reformok. Ezek és más újfajta bizonyosságok az eljövendő háborúk elutasításának, a piacgazdaságnak, az ideológiákban való csalódásnak és a globalizációval járó kozmopolitizmusnak a talaján öltöttek formát.

A második világháború óta Európa mentális tájképe teljesen megváltozott. Márpedig a közép-európai országok féltve őrzik fenyegetett identitásaikat. Miután megszabadultak a kommunista totalitarizmustól, szeretnék levonni a tanulságokat a történelemből, és megőrizni azoknak a hősöknek az emlékét, akikről azelőtt beszélni sem lehetett. Nem tűrik el, hogy a globalizáció tönkretegye a kultúrájukat, hiszen csupán erre támaszkodhattak az elnyomás idején. A valláshoz is jobban kötődnek nálunk: ők inkább a mártírságot élték meg ezen a téren, mi a hanyatlást. Másképp mondva: mikor a századfordulón szembesültek a nyugat-európaiak posztmodern mentalitásával, értetlenség és elutasítás kavargott bennük.

Egy másik tényezőt is figyelembe kell vennünk. A közös intézményeket működtető Nyugat-Európa meglepetten észleli a visszatérők »elmaradott« mentalitását, és nem is próbálja megérteni őket, azon pedig főleg nem tűnődik el, hogy esetleg tanulhatna-e valamit tőlük. Nyugat-Európa a haladás élére képzeli magát, és felajánlja segítségét a közép-európai népeknek, hogy megszabadítsa őket ósdi vonásaiktól. Amikor pedig óhatatlanul elutasításba ütközik, dühbe gurul. Nyugat-Európa hozzáállása Közép-Európához így foglalható össze: »mi mindent megteszünk, hogy felemeljünk benneteket, hatalmas összegeket költünk rátok, borzasztó hálátlanok vagytok hát, hogy nem fogadjátok el a direktíváinkat«. A Nyugat húsz éve megvetéssel és undorral fordul Közép-Európa felé. Ez a migránsválság kapcsán is megmutatkozott: a Nyugat erkölcsi leckéket ad Közép-Európának, hogy hogyan kellene élnie, példaként állítja elé Németországot, ami szélesre tárta a kapuit. A közép-európai társadalmak számára azonban a multikulturalizmus nem egy erkölcsi elv, hanem kártékony önmegtagadás. Nyugat- és Közép-Európa egyaránt a számukra fontos európai értékekről beszélnek, ám ezek az értékek nem azonosak. Nyugat-Európa a multikulturalizmust, az univerzalizmust, a globalizációt, a piacgazdaságot tartja tiszteletben, míg Közép-Európa a kulturális identitásra, a lelkiségre, a heroizmusra gondol. Alig is érthetik meg egymást.

Úgy hiszem, a kötelezővé tett (vagy legalábbis az európai közösséghez történő csatlakozás feltételéül szabott) posztmodern mentalitással való szembesülés sokkja ágyazott meg az úgynevezett populizmusoknak. A kommunizmus által ellopott évtizedek okán a nyugat- és közép-európaiak nem kortársai egymásnak. A nyugatiak elmaradottként tekintenek a keleti emberekre, míg a közép-európai társadalmak öngyilkosnak tartják a Nyugatot. (…)

Tisztogatások a médiában, a fékek és ellensúlyok semlegesítse, az alkotmányok átírása: az illiberális kormányzatok szerint még a szabadságjogokon alapuló rendszerben is vannak határai a szabadságnak – és úgy vélik, hogy ezeket a határokat megszegik Nyugat-Európában és az Európai Unióban. Így a szabadságnak határai vannak gazdasági téren: a globalizáció ellen meghirdetik a gazdasági nacionalizmust. Az egyén emancipációjának is vannak határai: meg kell fékezni a társadalmi-kulturális reformokat. A liberalizmus kritikája élesen szemben áll a Nyugat-Európában uralkodó, egyszerre liberális és libertárius nézetekkel (E. Macron, A. Merkel), abban a Nyugat-Európában, amely a közösség szíveként tekint magára. Ezt a globalizált, liberális, európai központot egy rejtőzködő ideológia alapjaként írják le az illiberális demokraciák. A There is no alternative gondolata hatalmas trauma volt a közép-európai emberek számára. Hogy fél évszázadnyi totalitarizmus után nem lenne más választásuk, mint hogy elfogadják az uralkodó nézeteket: ez dühös értetlenséggel töltötte el őket. Az illiberális demokráciák nem jelentenek mást, mint egy alternatívát az elkerülhetetlen bevándorlásra, a haladás szellemében bevezetett társadalmi-kulturális reformokra, a gazdasági globalizációra. Csak kevesen érvelnek amellett, hogy ki kellene lépni az unióból, ám Kwasniewski szerint a visegrádi együttműködés »különleges lehetőséget ad a Brüsszel elleni összehangolt cselekvésre«. Nem akarják elhagyni az uniót, de szeretnék alapjaiban megreformálni, visszaadva a nemzeti parlamenteknek a hatásköreiket.

Nem lenne tisztességes ezen országok gazdasági alulfejlettségével vagy az alacsony iskolázottsággal magyarázni az illiberalizmust – Magyarországon és Lengyelországban a városi és tanult rétegek jelentős része támogatja ezeket a rendszereket. Szintén hamis azt állítani, hogy a kommunizmusnak feláldozott nemzedékek megkeseredettségéről van szó, és hogy az új generációk majd változást hoznak: ezekben az országokban a fiatalok tömegesen szavaznak a populista és a szélsőjobboldali pártokra. Ezek az illiberális mozgalmak, melyeket a rájuk kiszabott új világgal szembeni düh hajt, nem mentesek a szélsőséges törekvésektől. Ugyanakkor értelmetlen lenne szimplán kreténeknek minősíteni őket. Az úgynevezett populista mozgalmak küklopszi brutalitása mögött egy világkép rejlik: minden valószínűséggel egy konzervatív forradalom kívánalma, mely harcol a materializmus, az erkölcsi hanyatlás, a túlzó univerzalizmus ellen, amely kiáll a begyökerezettségért, az etikus lelkiségért és az identitásokért. A közép-európai társadalmak az ellen a modernitás ellen küzdenek, amelyet az Európai Unió rájuk kíván erőltetni.”

Chantal Delsol (1947-) francia filozófus, író. Delsollal nemrégiben interjút közöltünk, a beszélgetést ezen a linken olvashatják.

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 130 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kaltran
2018. február 25. 10:34
A gondolatmenet tökéletes. Ennél plasztikusabban már csak Karinty fogalmazott, mikor a szekrénye alá beszaladt rémült nyulat piszkavassal akart kikotorni szentségelve: gyere ki te büdös nyúl, hiszen csak meg akarlak simogatni.... Európa nyugati fele miért nem az ilyen személyektől tanul mint Chantal Delsol?
noMores
2018. február 25. 09:41
"Magyarországon és Lengyelországban a városi és tanult rétegek jelentős része támogatja ezeket a rendszereket" Hát ezt most rosszul látja. Ezt a sorosozós debilizmust már csak azok gyomra veszi be: - akik tényleg a NER-ből élnek, tehát gerinctelen járadékvadászok, vagy közvetlen, fizetett zsoldosok - hisznek Ez utóbbi réteg pedig a lecsúszott, tanulatlan, manipulálható embereket jelenti. Egyébként sajnos a nyugattól elfordulásra a dacos óvodás válasz: egy autoriter, putyin-féle látszatdemokratikus rendszer kiépítése. Kiválóan halad ez nálunk: már csak az indexet meg az rtl-klubot kell eltávolítani, mivel a bíróságok feltöltése minisztériumi káderekkel már elkezdődött.. Demokrárcia Magyarországon? Muhaha! Nincs ár igény.
Pistabá
2018. február 25. 08:15
Nagyon jó írás, ami meglepett, az, hogy a szöveg Közép-Európát ír . Német ismerőseim csak Keletet mondanak, még a saját ossziaikat is így említik. Az angolok meg Balkánt.
szancso
2018. február 25. 05:49
1985-ben diszidáltam NO-ba, ahol az akkori időkben, ha lehet demokráciáról beszélni, létezett. Hogy ez mit jelentett? 1. Motto: élni és élni hagyni. 2.Erős szakszervezetek, akik a kollektiv szerződések tárgyalása során mindig a tagságuk érdekeit nézték, az eredmény pedig minden munkavállalóra vonatkozott.(Béremelés, felmondás, munkaidő, stb..) 3.A vállalatoknál üzemi tanácsok müködtek, tagkait az ott dolgozók választották, akiknek joguk volt a panaszokat a vezetőség elé vinni. 4. A lakosság által fizetett közmédia - ARD, ZDF - még fordított arra időt és őénzt, hogy a lakosság tájékoztatása a szabad sajtónak és szólásszabadságnak eleget tegyen. 5. Az irott média sokszínű volt, lehetett válogatni kinek, kinek izlése szerint. 6. A zöldek zászlójukra a pacifizmust írták, lobogott bennük a háborúellenesség. Aztán jött a kelet "felszabadítása" és szép lassan, már Kohl alatt, megindult kelet "ismételt megszállása" és a törekvés a vállalatok tehermentesítésére, természetesen a munkavállalók terhére. Az 1998-as választás ezért lett forduló pont, mert nagyon sokan az SPD-től várták a régi, értsd "konzervativ" - brandti - politika visszaállítását. Pech, Schröder eladta az SPD-t, Joschka Fischer a Zöldeket a multiknak és bankoknak. Leépítették a szakszervezeteket, szinte teljesen megszüntek az üzemi bízottságok, feloldották a felmondási törvényt, bevezették az u.n. Hartz 4-t, levitték a nyugdíj kiszámítására szolgáló %-ot 44 %-ra, ezzel megteremtve a mai kisnyugdíjasok szorult, írhatnám kílátástalan helyzetét. 1998-ban, a 2. VH óta pont ők azok, akik vezetése alatt NO. ismét részt vesz egy háborúban (Jugo) és azóta pefrmanensen benne van az összesben. Merkel óta pedig megszünt a szólásszabadság, a sajtószabaság, az igazságszolgáltatás, a rendőri védelem, a határvédelem, tkp. a törvények csakis az elit védelmét szolgálják. Ez csak ezért lehetséges, mert, bár nagyon kevesek tudják ezt MO-on, de NO. is kí van árulva a kinaiaknak, az arab olajországoknak, a bankoknak, a hedge fondoknak, stb. Bármennyire is probál ez a francia hölgy minket megérteni, beállítottsága miatt nem tudja átugrani a saját árnyékát, nem élt a szocializmus igája alatt.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!