Adjuk vissza a cigányzenét!

„A roma lakosság olyan ütemben nő, hogy pár évtized múlva mi, a többség leszünk a kisebbség – mondják sokan. És szó, ami szó, ha az ember bemegy egy borsodi kórházba, maga is láthatja, hogy több a roma gyermek, mint a magyar. De erre csak egy válaszunk lehet. A roma nem teher a társadalomban, amitől meg kell szabadulni. Ők is magyarok, embertársaink, akik sok olyan értékes tulajdonsággal rendelkeznek, amivel mi nem. Az országot kell gazdagabbá tenni, munkahelyeket teremteni, iskolákat építeni. Ehhez sok pénz kell, és nem kevés idő, de talán a türelem, a kölcsönös türelem az, amiből a legtöbb kell.

Elfeledte a roma ember, hogy mit kapott a szocializmustól? Ha nem, akkor miért nem szavaz ránk? Sokan így teszik fel a kérdést. Igen, a szocializmus minden dolgozó embernek munkát, biztos megélhetést, biztonságot adott. Mindenkinek, akár cigány volt, akár nem. De a cigányság indult el legmélyebbről. A lakótelepi lakásban, a munkásszálláson olyan körülmények közé kerültek, amiről még csak nem is álmodhattak.

Elfeledték volna Kádár János rendszerét? Aligha. Bár azt is megkérdezhetnénk, hogy a sok millió magyar dolgozó, aki a szocializmusban jól élt, miért nem szavaz a Munkáspártra, miért támogat olyanokat, akikről messziről bűzlik, hogy a gazdagok emberei? A tévhitekből, az illúziókból mindenkinek ki kell gyógyulnia, magyarnak, romának, mindenkinek.”