Hódmezővásárhely: vissza a premodern politikához

Hernádi Gyula – független; Márki-Zay Péter – független; Hegedűs Zoltán – Fidesz – KDNP. Ebben a sorrendben lesznek a jelöltek az időközi polgármester-választás szavazócéduláján, Hódmezővásárhelyen. Az előző hetek egyik fő politikai témája az volt, hogy egy vásárhelyi esperes papkollégájának plébániatemplomában, a mise után arra figyelmeztette a híveket: hiába elismert személyiség körükben a hétgyermekes, külföldről hazatért, katolikus és jobboldali-konzervatív Márki-Zay, mégis inkább Hegedűs Zoltánra kellene szavazni, aki a Fidesz-KDNP jelöltje. Márki-Zay szerinte ugyanis nem végezte jól a dolgát az egyházközségi képviselőtestület vezetőjeként, nincsenek meg a politikusi kvalitásai. Az emlegetett Márki-Zay, aki mögé beálltak az ellenzék pártjai, válaszul imaestet rendezett az esperesért.

Nem vagyok hódmezővásárhelyi, az esperes úrral ellentétben nem szeretném megmondani, kire szavazzanak a helyiek. Az egyházi személyek politizálásáról azt gondolom, hogy az egyháznak igenis joga van politizálni, hiszen üzenete van a világ számára, a nagy etikai kérdések például óhatatlanul politikai kérdések is.

Jobboldali és baloldali; konzervatív, szocialista és liberális; zöld vagy feminista vagy nemzeti... Amióta a felvilágosodás és a nemzeti ébredés korszaka után a huszadik századra végképp felbomlott az egy vallás által meghatározott Európa, a Szent Szövetség sajnálatos megszűnése után demokráciák és diktatúrák váltották egymást a kontinens országaiban, illetve megjelent a világnézeti sokszínűség, azóta úgy tartjuk: a politikai fejlődés netovábbja az, ha egy országban különféle világnézetek, ideológiák versengenek a választók kegyeiért, mégpedig pártok formájában. 

A legprogresszívebb és legfejlettebb országokban persze a választásokat mindig valamilyen baloldali párt kell, hogy megnyerje, de erre az utolsó mozzanatra valamiért egyre többször nem akar sor kerülni. Talán nem különítettek még el megfelelő mennyiségű pénzt arra, hogy kiskortól kezdve érzékenyítsék a társadalmakat a felnőttkori választás megfelelő kimenetele érdekében. 

A fejlődés jelen állása szerint a pártok általi világnézeti politikai verseny a lehető legjobb dolog. Hogy pontosan mennyi párt versenyezzen, arra nincsen általános üdvös szabály – itthon most épp annak örülnének ellenzéki oldalon, ha a baloldali eszmék képviseletéért kisebb lenne a verseny.

De Lengyelországban például jó ideje két jobboldali párt verseng a hatalomért.

Helyi szinten viszont itthon is egyértelmű, hogy minél kisebb egy település, annál inkább biztos, hogy független jelölt lesz a polgármester,

A helyi politika, településvezetés amúgy sem szokott magába foglalni kultúrharcos témákat, ott gyakorlatiasabb ügyekben kell előrejutni. 

Hódmezővásárhely azonban nagyobb város. Valahol középütt helyezkedik el. A jobboldalon pedig felmerülhet a dilemma, hogy ki az igazijobboldali – Hegedűs vagy Márki-Zay? A kérdésben nem vagyok hivatott állást foglalni, bár az, hogy kit milyen pártok támogatnak, elég pontos útmutató a hétköznapi jobbos avagy balos választók számára.

A nyugati világ világnézeti széttöredezése előtt a politika jellemzően nem világnézeti kérdésekről szólt. Akkoriban a politika – és annak más formában vívott változata, a háború – főleg pőre hatalmi és személyi kérdések körül zajlott. Ezért tarthatták úgy – a mai fül számára talán furcsa módon –, hogy a háború nem erkölcsi kérdés. Persze az volt, a háború maga erkölcsi kérdés, de a háború célja nem erkölcsi – értsd: világnézeti – volt, hanem hatalmi és személyes (dinasztikus) ügyek eldöntése, ugyanazon a világnézetileg egységes nyugati világon belül.

Nos, amikor olyan helyzettel állunk szemben, hogy azonos világlátású emberek indulnak egy választáson ugyanazért a posztért, akkor ezzel a premodern helyzettel állunk szemben, és

Ez nem feltétlenül a politika ellen szól, és nem is feltétlen rosszabb, mint a világnézeti pártok versenye – elvégre a progresszió is arról álmodozik, hogy a saját pártjai kerülnek olyan helyzetbe, mint a jobboldali pártok a lengyeleknél, balos háziversennyé változtatnák szívük szerint a demokratikus versenyt. 

Ilyenkor viszont előtérbe kerülnek a személyes rátermettség és a gyakorlati intéznivalók kérdései. Mindig érdemes figyelni a politikában az ilyen premodern helyzeteket, amit még tovább is erősít, ha az egyháznak is nagy befolyása van az adott ügyben. 

A hódmezővásárhelyi polgármester-választás tehát nem csak az igazijobboldaliságról szól – persze, szólhat arról is. De meg kell tanulnunk újra: a politikai versenyben nem csak világnézetek versenyezhetnek egymással, hanem akár azonos világnézetű személyek is, és akkor nem a világnézet, annak „igazsága” a kérdés, hanem más szempontok kerülnek előtérbe: beágyazottság, rátermettség, gyakorlati tapasztalatok, világnézet-független elképzelések,  elintézési és végrehajtási képesség. A helyiek ezek alapján fognak ítéletet mondani a jelöltekről.