Az értelmiségi belterjről és a vidék nyitottságáról

2018. január 26. 13:17

Lehet, hogy a keresztény értelmiség és a „parasztság” nyitottabb társadalomban él, mint a sajátjain kívül mit sem ismerő, Vajda Mihály-féle értelmiségi zárt körök.

2018. január 26. 13:17
Szilvay Gergely
Mandiner

A jobbágy mentalitású, paraszti magyar tömegek nem képesek az önálló és felvilágosult közéletre Vajda Mihály baloldali filozófus és értelmiségi szerint, akinek Szög a zsákból című, önéletrajzi kötetéből kiderül, hogy érzésből felismeri a sajátjait, a szabad és független, belpesti értelmiségit, hiszen a Lukács-óvoda még erre is képes. 

Hogy ezek a körök tényleg mennyire belterjesek, arról egy nyugat-magyarországi származású, szociológia szakon végzett, de a népi kultúrával foglalkozó ismerősöm mesélt egyszer.

Az illető a kilencvenes évek második felében járt egyetemre, az ELTE-re, ahová szociológiára felvételizett. Ha egy másik nagyváros szociológia szakjára ment volna, jobban jár; és akkor is, ha az ELTE-n más szakot választ, például – mint később megjegyezte – a néprajzot. De az ELTE és a szociológia együtt: nem akárkiknek való. Éreztették is ezt vele, úgy, ahogy Vajda Mihály megjegyezte valakinek a társaságban, hogy érzi rajta, csak úgy, hogy nem közülük való, még ha velük tart is. 

Olybá tűnt, hogy a szociológia szakon nem a tanulmányi eredmény volt az első, hanem – horribile dictu – a származás. Illető ismerősömnek olyan érzése volt végig, mintha kiváltságos családok gyermekeit várnák elsősorban a szakra, ő pedig csak tévedésből nyert felvételt, kénytelen-kelletlen engedték be a szakra. A vidéki nagyváros naiv lánya csak nézett nagyot, amikor a családkutatás szemináriumon csoporttársai saját családjuk dicső, ősi múltjával álltak elő és családjaik összefonódásain nevetgéltek. A vidéki lányt – lett légyen városi vagy sem – kinézték. Meglett ugyan a szociológia diplomája, de hamar rájött: inkább néprajzra kellett volna mennie. Az illető azóta hét óceánon túl van, itt hagyta az értelmiség zárt köreit.

Ne legyünk persze igazságtalanok:

minden közösségnek, társadalmi csoportnak, amelynek régi története van, megvan a maga belterjessége.

Ez kikerülhetetlen. De a belterjességnek is vannak szintjei és vállalhatatlan megnyilvánulásai.

Vajda Mihály nem csak a parasztságot ismeri félre, és beszél egyoldalú módon a magyar aljanép jobbágymentalitásáról, hanem az értelmiséget is. Könnyű egyébként főállású értelmiségiként számon kérni másokon a széles látókört és a műveltséget, valamint jobbágy-mentalitással vádolni őket.

A főállású értelmiségi főállásban művelődik, a dolgozó munkás, a dolgozó paraszt, a dolgozó vállalkozó és a tisztes szakmával rendelkező, dolgozó, polgári – igen! – értelmiségi (például tanár) pedig munka után.

Olyan ez, mint a szegény asszony két fillérje a Bibliában: többet ér a nagyobb önfeláldozást jelentő két két fillér, mint a gazdagok aranyai. Az is igaz, a premodern társadalmi rendben nem hiába volt teljesen egyértelmű, hogy a szellemi munkát végző papságot a nép látja el anyagi javakkal, hogy főállásban tudjon szellemiekkel, lelkiekkel és a lelkek megmentésével foglalkozni, de hát a mai, baloldali értelmiség számára ez a transzparencia felháborítóan átlátható lenne.

A magyar parasztság ugyanis hagyományosan leginkább nem jobbágymentalitású volt, hanem például

igen szilárd értékrenddel rendelkezett – csak épp az az értékrend nem Vajda Mihály értékrendje volt.

Vajda nyilván a jobbágymentalitásnak tekinti, hogy az egyébként a Horthy-kor neobarokk társadalmát egyáltalán nem feltétlen kedvelő parasztság mit sem kért a kommunizmusból – szerintünk ez évszázados, évezredes értékrendbeli szilárdságnak köszönhető.

És a józan önérdekkövetésnek, ami ugye felvilágosult erény, ha a városi szolgáltatóiparról van szó, de ezek szerint ha az egykori, vidéki parasztság józan önérdekkövetéséről van szó, akkor az nem felvilágosult, polgári erény, hanem beszűkült provincializmus.

A hagyományos parasztság ugyanis igencsak örült volna egy földosztásnak, amit megváltásként várt – a kommunisták viszont földosztásra csak taktikailag játszottak, igazából ők nem adni akartak földet a parasztnak, hanem elvenni tőle. Az márpedig nem járja, ha a parasztság évszázados gondját nem megoldják, hanem fokozzák – mégpedig a „munkás-paraszt” kormány. A parasztság magyarán több saját tulajdont szeretett volna, és önfenntartást, öngondoskodást. Ami ugye megint csak felvilágosult, polgári erénynek van eladva – paraszti kiadásban azonban minden bizonnyal a történelmi haladás kerékkötésének és szűklátókörűségnek nevezik.

A hagyományos parasztság, de még a mai, józan falusi ember is elsősorban azt szeretné, ha békén hagynák. Hagynák élni, a többit ő megoldja. Mivel a modern korban élünk, az ingyenes egészségügyet és az ingyenes oktatást nem fogja visszautasítani, sőt. De eszébe se jut az a baromság például, ami a felvilágosult, önérdekkövető, önellátó városi tömegeknek igen: hogy a közterület-fenntartó legyen szíves eltakarítani ősszel a leveleket, télen a havat a háza előtt az útról. Azt ugyanis megcsinálja ő maga, aki pedig nem, az egy lusta, trehány disznó.

És eközben elvárja, hogy a szellemi függetlenséget, az értelmiségi „szabadon lebegést” anyagilag (és akár ellátásban) az állam biztosítsa. Mintha csak a feudális vagy kapitalista anyagi érdekek lennének a szabadon lebegés és a széles horizont akadályai, az állami függés nem.

A hagyományos, szabad parasztságot, és nyomában a mai, vidéki embert lehet, hogy tényleg csak mérsékelten érdeklik a világ nagy problémái – de hát azok nem is az ő dolgai. Őt a saját ügye és a belátható, helyi közösség érdekli. Elvégre azért még tenni is tud valamit, többet, mint az észak-koreai rezsim lebontásáért, az afrikai éhezés ellen vagy a globális felmelegedés ellen. Főleg nem fogja megoldani a mexikói drogmaffia és az amerikai rozsdaövezet problémáját, és Putyint sem tudja leváltani.

Az egyszeri magyar, aki a saját horizontjáig lát és addig tesz valamit, valószínű sikeresebb lesz a saját célkitűzésében, mint a Vajda Mihály-félék az ország és a világ megváltásában. Emellett pedig termel, és eteti – saját magán túl a Vajda Mihályokat is.

Vajda nem csak a parasztságot ismeri félre, hanem a tágabb értelemben vett értelmiséget is.

Ha persze értelmiségnek csak a felvilágosult, baloldali, világmegváltó, kritikai értelmiséget nevezhetjük, akkor tényleg ők az egyetlen értelmiségi társaság széles e országban. Ha azonban értelmiség a szellem embere, aki a munkáján túl még kicsit foglalkozik mással is, szóval a hétköznapi értelemben vett értelmiség az kicsit szélesebb, mint a Vajda-körök világa. Nem csak arról van szó, hogy régen a falusi értelmiség – a jegyző, a tanító és a pap – nem épp a Vajda-körök ideáiért küzdöttek, hanem gyakran épp azok ellen.

Hanem arról, hogy Vajdáéknak valószínűleg fogalma sincs, milyen pezsgő lelki-szellemi élet folyik a keresztény ifjúsági közösségek és különböző mozgalmak színes világában. Ezekben is bőven van belterjesség amúgy. Csak például a budai keresztény értelmiségi körök nem fognak bicskanyitogatóan lenéző megjegyzéseket tenni valamiféle jobbágymentalitású magyarokra. Az érdeklődő kívülállót pedig örömmel fogadják, nem lenéző fenntartásokkal. És ezek a körök sokkal többet tudnak a vidékről és parasztságról, mint Vajda Mihályék. Lehet, hogy nem eleget, de határozottan többet.

És végül: lehet, hogy az országszerte jelenlévő keresztény és/vagy konzervatív értelmiség és a „parasztság” nyitottabb társadalomban él, mint a saját körein kívül mit sem ismerő, Vajda Mihály-féle belvárosi értelmiségi zárt körök. Úgy tűnik, utóbbiak a sorosi-popperi zárt társadalom mintapéldái lettek. 

Összesen 154 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
barokk
2018. január 27. 09:50
“konzervatív értelmiség és a „parasztság” nyitottabb társadalomban él, mint a saját körein kívül mit sem ismerő, Vajda Mihály-féle belvárosi értelmiségi zárt körök.” Jo pelda erre pl a 444 kommentelesi szabalyai altali vedelem a torzsgarda szamara. Gyakorlatilag ellehetlenult barmilyen ballib kivuli erveles a vitafolyamban. Az azonos ideologiaju ervelok pedig magabiztosan lubickolnak ervelesuk cafolat nelkuli bizonyossagaban.
gonterl
2018. január 27. 09:11
Úgy gondolom, hogy a parasztság régi értelmezését el kell felejtenünk, mert ez a mentalitás már nem jellemző a mai mező, és erdőgazdálkodásra. Tetszik avagy nem, de napjainkban a kistermelői parasztság helyett, a kevés embert foglalkoztató nagyüzemek jellemzőek. Az ezek által foglalkoztatott Kft-k, nem azonosak a volt parasztgazdaságokkal. A belterjesség azt hiszem, hogy természetes jelenség, mert az utódok sok mindent megtanulhatnak a ősöktől. A kívülálló, más nézőpontját, ezek a belterjesek mindig gyanakodva fogadják. A kívülálló ezt a gyanakvást értékelheti kirekesztésként, persze a belterjesek is lehetnek kirekesztők. Én, mint keresztény lehetek belterjes, a közénk keveredő iszlám hívő érezheti magát kirekesztettnek, de én is lehetek kirekesztő is.
syphax
2018. január 27. 07:37
Egyébiránt Szilvay Gergely írása nagyon jó és igaz. Az abban foglaltakhoz csak annyi teendő--FÖLTÉTLENŰL--hozzá, hogy az IGAZI MAGYAR ÉRTELMISÉG KIREKESZTETTSÉGE a Vajda féle BALLIBERÁLGENNY ÁLTAL, már 1993-94 körül is TÉNY volt, azonban! Az igazi magyar értelmiség szerény, szemérmes, praktikusan gondolkodó és inkább Isten felé fordúl--és fordult már akkoriban is--semmit az öntelt, buta és nagyhangú liberálgennyes szájalókhoz. Amazoknak épp EZÉRT is látszhatott úgy, hogy "ilyenek" nincsenek is" pedig igenis vannak, sőt, már valamennyite akkoriban is voltak.
Hutinger jelenti
2018. január 26. 22:26
mert
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!