Chef Trump: az első évad

„Az biztos, hogy a konzervatív gondolkodók el vannak foglalva azzal a kis kérdéssel, hogy

AKKOR TRUMP A KONZERVATIVIZMUS MAINSTREAMJÉT KÉPEZI, VAGY CSAK EGY VADHAJTÁSA?

Túlélheti-e e konzervativizmus Trumpot? Többek közt Rod Dreher fogalmazta meg azt a nézetet egy cikkében, miszerint konzervativizmus nem létezik emberek nélkül. Konzervatívnak lenni a konzervatívok számára azt jelenti, amit a konzervatívnak mondott emberek csinálnak. Van egy pár millió Trump-szavazó, akinek a konzervativizmus jelenleg Trumpot jelenti, és az ideológia nem fog majd tőlük függetlenül, változatlanul eléldegélni a háttérben, hanem elkerülhetetlenül megváltozik. Sokan szeretnék a republikánus eliten belül, hogy a trumpizmus a konzervativizmus rövid, »cromwelli időszaka« legyen, ami után minden ismét a régi fényében tündökölhet majd.

A narratívákkal persze nemcsak a konzervatív táboron belül, de az ellenoldalon is foglalkoznak. Van Jones, akire mindig érdemes figyelni, hívta fel rá a figyelmet, hogy a konzervativizmus narratívája

EGYRE INKÁBB ÁTALAKUL VALAMIVÉ, AMIT LEGINKÁBB ANTILIBERALIZMUSKÉNT LEHETNE DEFINIÁLNI.

A konzervatívok szerinte óriási lehetőségeket szalasztanak el szimpatizánsok gyűjtésére attól való félelmükben, hogy az LMBTQ-közösség vagy az afro-amerikaiak felé nyitás miatt liberálisnak bélyegzik őket. A demokratáknak maradt nagyjából két évük gondolkodni. Jones arra inti őket, hogy ideje lenne levetkőzniük azt a nagyképű, kolonizáló mentalitást, amivel a Midwest és a South republikánus szavazóihoz hozzáállnak. Úgy tűnik, jelenleg inkább a post-truth-tal és az alternatívakereséssel vannak elfoglalva – ostobaság is lenne megpróbálni még egy elit expolitikussal kiszúrni a választóik szemét. Szóval… Oprah-t sminkelik az öltözőszobában?”