Mérgező borok tűntek fel Európában: Magyarország is nyakig benne lehet

Olyan vegyi anyagok lehetnek benne, amelyek évtizedekkel ezelőtt nem is léteztek.

Napjaink történései nem csupán az úgynevezett józan paraszti észt taszítják, de az irodalmi formákat is.
Hogy melyek a józan – ha úgy tetszik, a puszta v ész határai, azt talán Kant tudta. A titkot azonban magával vitte a sírba. Ráadásul ő még a vallásról beszélt ez ügyben. Nem korunk deszakralizált tömegvallásáról, a politikáról.
Nincs ma olyan abszurddal kísérletező drámaíró, akinek legvadabb, legképtelenebb ötletét ne írná fölül a holnap valósága. Korunk nem drámai, hanem végletesen, pontosabban végzetesen nonszensz. Jó esetben tragikomikus.
A valóság végleg eltűnőben van – utoljára Hamvas Béla látta –, az irreális válik reálissá. Amennyiben ehhez hozzávesszük a médiumok üdvösnek éppen nem mondható szerepét, az elénk tárt manipulált világképet, a hírek ellenőrizhetetlenségét, akkor azért van okunk a kétségbeesésre. Politikai nézetektől függetlenül, amelyekre – a sokak számára iránytűnek tekintett Ottlik szerint – egyébként nincs szükségünk.
Inkább némi igazságra.
Ezek után lássuk a napi nonszenszt Ausztriából.
Az már lassan természetes, hogy a hajdan jódlitól hangos szirtek között fel-felhangzik a müezzinek hangja. Valaha osztrák jezsuita misszionáriusok megtanították jódlizni a dél-amerikai indiánokat. Mi több – Szörényi László utólagos örömére –, előadták az őserdőben a Varázsfuvolát. Most a multikulti jegyében a sógorokon a sor, ők válnak tanítványokká. Csupán Grazban, ahol egy Mura-parti templomból valaha Kepler vizsgálgatta a csillagokat, nyolc mecset áll rendőrségi megfigyelés alatt. Valószínűsítem, hogy a „radikális” félhold, mintsem a csillagok miatt. A félhold ugyanis, fittyet vetve az asztronómia szabályaira, folyamatosan növekvőben van. A grazi repülőtéren – nyáron hozzávetőlegesen megszámoltam –, az utasok mintegy fele mohamedán öltözéket viselt. Nem úgy mozogtak, mint mi, bizonyos fokig idegen magyarok, hanem nálunk sokkal otthonosabban.
Talán ennek folyománya, hogy egy – Feldkirch és Bregenz között fekvő – faluban, az első hó leesése után különös rendelet született. Mielőtt azonban ismertetném, rövid kultúrtörténeti kitérő.
Mindkét említett helység irodalomtörténeti jelentőségű. Feldkirchben, a vasútállomáson született meg J. Joyce fejében az Ulysses ötlete. Hazafelé tartott a világháború nyitányakor, ám kémnek nézték. Elfogták, szúrós szemmel méregették, kikérdezték. Végül tisztázta magát. Míg feltartóztatták, az elbocsátásra várva, a sínek mellett sétálgatva fogant meg benne az ismert mű alapgondolata.
Bregenz pedig a „világ vége”. Egy szófejtés Ober Bregenz elnevezésből eredezteti a régiek Bergengóciáját. Meglehet: avar „találmány”, azaz jövevényszó. Más elképzelés szintén van (az Ober Enns), ám bármiként legyen is, kalandozó eleink tényleg valahol itt kanyarodhattak el Sankt Gallen felé. Aztán felkeresték a nevezetes apátságot, mint köztudott, jóllehet nem a kolostori könyvtárba vitték vissza az évekkel korábban kikölcsönzött könyveket.
Aki járt Bregenzben, tanúsíthatja, csakugyan olyan érzése van az embernek a Bodeni-tóra nyíló városkában, mintha a világ végére ért volna, az Óperenciás tengerhez. A mesék földjére, a józan ész határain túlra.
Jöjjön tehát a faramuci rendelet Schneedorf község önkormányzatától, túl a puszta ész határán.
A falu címerében Szűz Mária látható két kiszáradt tölgyfa között. A 16. századi történet szerint itt tett csodát két favágóval a Szűzanya. Hatalmas vihar közepette villám sújtott a szerencsétlen emberekbe. Azonnal meghaltak. Az otthoniak, a feleségek és a gyerekek folyamatosan imádkoztak értük. Végül Mária a két halottat feltámasztotta, majd a két fát kiszárította mementóul, mert a két rokoncsalád között jogi viszály dúlt az örökség miatt. Később az eset helyszínére, az erdőbe került egy fogadalmi kép, egy ún. Mariabild, ami utóbb a falu templomának oltárdísze lett. Azután felvették a címerbe. Máig látható.
Ebben a faluban rendeletileg tiltották be nemrég a gyerekeknek a hóemberépítést. Mert a hóember fehér. Azaz rasszista jelkép. Három famíliát, akik nem tartották be a rendeletet, ezer-ezer euró büntetéssel sújtottak. A hírek szerint a másodfokú bíróság ezerötszáz euróra, valamint a perköltségek megtérítésére kötelezte a vádlottakat. Végül az új kancellárhoz – Sebastian Kurzhoz – fordultak. Jellemző: nem a köztársasági elnökhöz, holott nyilván neki van kegyelmi jogköre.
Közben az ellenállás furcsa módját választotta néhány helyi lakos. Éjszaka, a főtéren nagy hóembert állítottak, amit bekormoztak. A nyakába – ironikusnak szánt – táblát raktak: No racism!-felirattal. Perük jelenleg zajlik. Az osztrák fősodratú sajtó természetesen hallgat az ügyről. Mindössze a Heimat című lap közölt hosszú tudósítást, amiről a vezető orgánumok vagy pisszenni sem mertek, vagy rémhírnek nyilvánították az eseteket.
A rémhírekkel vigyázni kell, mert nem csupán az észre hatnak. Az érzelmekre, a valódi előítéletekre apellálnak. Emlékezhetünk a Sütő Andrásékat ért támadásra annak idején, Marosvásárhelyt. Mikor a könyvekkel felvonuló magyarokat, Sütőt, Kincsest, és biztos, ami biztos Bolyai Jánost akarták megölni a felheccelt, megvadult román fejszések. (Most éppen a zászló mellé akarnak székelyeket akasztani.)
Az előttünk álló kampányban manipulációban, hazugságokban, rémhírekben nem lesz hiány. Mire ellenőrizni tudjuk egy-egy információ valódiságát, már késő lesz.
Aki magabiztosan azt gondolja, őt ugyan nem lehet palira venni, annak elmondom: az iménti történetet, a nem létező Schneedorf faluról én találtam ki.
Ezen bárki tesztelhette magát. A kultúrtörténeti körítést leszámítva az utolsó szóig fikció. Ami nem jelenti azt, hogy ne történhetne meg holnap,
A karácsonyi vásár nevét tiltanák, a pápa tisztában van a migránsok betelepítésének veszélyeivel, de erre kapacitál. A keresztény jelképeket felváltják a mohamedán szimbólumok, az igazság kimondása rasszizmus, az önvédelem kirekesztés, az önfeladás humanizmus, az ország fejlődése nyomor, a viszonylagos jólét mélyszegénység, a népet képviselő politikus diktátor, a fekete fehér.
Talán megkockáztathatjuk, legalábbis Magyarországon, hogy végre a saját szemünknek higgyünk. A józan ész határain belül. Szóval, ennyiben azért legyünk kantiániusok. Itt nem fogják betiltani a hóembert, ha végre jön – mint Ottliknál – a hóesés kegyelme.