Tusk Polexitje?

„Miután a közismert tenyerekből evő és közismert politikai/ideoló­giai egyenvonalat követő prostituált hazai sajtó a Magyar Hírlapot »kormányszócsőnek« hirdeti, hangsúlyozni szeretném, ami most következik, az a kormány politikájával és nyilvánvalóvá tett szándékával szöges ellentétben van.

(...)

Innen csak lefelé mehet az út, amely ki tudja, hová vezet. És amelyben a magyar kormány továbbra is reaktívan halad. Vagyis hoznak egy intézkedést, és arra rea­gál. Hol úgy, hogy kompromisszumot köt, hol úgy, hogy elfogadja a ránk nézve negatív intézkedést, hol úgy, hogy annak nekimegy, és ezzel további retorziókat »spájzol be« magának. 

Viszont van egy alternatíva, amit éppen Tusk kotyogott ki. Azaz, hogy Brüsszelben egyáltalában nem örülnének, ha akár Lengyelország, akár Magyarország ott akarná hagyni az EU-t. Főként nem a Brexit után. Ugyanis az dominóhatást válthatna ki. A Polexit és a Hunxit után jöhet a Roxit (román kilépés), a Buxit (remélem, a bolgár kilépésnek már van valami ehhez hasonló »beceneve«) és a többi. 

Meg kellene fordítani politikánkat, mégpedig reaktívból proaktívvá tenni. Mondjuk úgy, hogy a kormányzati körökből bizalmasan kiszivárogtatnak egy őt nagyon nem szerető, tehát fősodratú médium itteni tudósítójának egy olyan álhírt, hogy a kormányzat már aktívan gondolkodik az unió otthagyásáról és Magyarország csatlakozásáról az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz. 

Az adott médium ezt »magát megnevezni nem akaró« kormányzati tisztségviselőtől kapott információként tenné közzé. 

Brüsszelben ez a kártyavár összeomlásához vezetne. A bennünket rugdosó unió egy pillanat alatt irányt váltana, és néhány hét önmarcangoló reflexiót követve velünk »mindenfajta tárgyalásra nyitottnak« nevezné magát.

Hogy ez nem így lenne? De ugye szabad lesz e befejező részt két év múlva egy mondatban felidézni?”