Török rulett

„Mindezek után Törökország most ott tart, hogy – ha hivatalosan nem is mondták ki – beletörődtek abba, hogy Aszadot nem sikerült megbuktatni Szíriában. Ezt a tétet elbukták. Egyetlen céljuk itt a kurd függetlenségi törekvések megállítása lehet, és az elmúlt napok hadműveleteiből úgy tűnik, erre a végsőkig el is szánták magukat, akár az Egyesült Államok akaratával szemben is. Ráadásul, mint ahogy az Katar támogatásából is látszik, egyre inkább Irán felé közelednek Szaúd-Arábia helyett. Az EU-val együttműködve lassan megkezdték a kárrendezést. A felek végre őszintén beszélnek a csatlakozásról. A baj csak az, hogy máris nyakunkon vannak a 2019-es török választások, és minden kezdődhet elölről. A Balkánon megkérdőjelezhetetlen az unió, vagy ha úgy tetszik: Németország, Oroszország, sőt az amerikaiak befolyása, itt Ankarának legfeljebb a negyedik–ötödik hely jut. Arról ugyanakkor nem mondott le, hogy az iszlám világban megszerezze a vezető szerepet. Erdogan Izrael helyett az arabokra fogadott, a leghangosabban tiltakozott, mikor Donald Trump elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, és a mianmari rohingja muszlim kisebbség megsegítéséért is sokat tett.

Az elmúlt évek török rulettjének mérlegét még talán korai megvonni, de az biztos, hogy Davutogluval együtt annak külpolitikája is megbukott. Helyébe egy óvatosabb, egyensúlyra törekvő diplomácia került. A hazárdjátékot kötéltáncra cserélték.”