A keresztyén önfeladásról

„Vagyis: keresztyén alapon támogatható-e a multikultúra ideája azon az áron, ha ebben a gesztusban benne rejlik a keresztyén önfeladás kockázata? Véleményem szerint ez téves út. Véleményem szerint az iszlámnak tett keresztyén engedmények nemhogy nem mozdítják elő a társadalmi békét, hanem inkább még nagyon zűrzavart okoznak. Mi több, ez a megengedő keresztyén hozzáállás bátorító felhívás is lehet a további muszlim kulturális térfoglalásra. Nagyon egyszerűen, a keresztyén üzenet itt az, hogy »ne ti alkalmazkodjatok hozzánk, majd mi alkalmazkodunk hozzátok«. E mögött nem nehéz felfedezni a keresztyénséget ma sújtó kényszeres hasonulási vágyat a liberális korszellemhez, amely azzal az igénnyel lép fel, hogy minden hagyományközösség adja fel sajátszerűségét, s ezzel megszűnnek az elválasztó határok, s létrejönnek az »egyetemes emberi« társadalmai. Nem lesznek nemzetek, hitek, nemek, identitások, mert elhal az önmegkülönböztetés igénye. Látszatra szép, szentimentalista vízió. De ez lehet ugyanakkor a dekonstrukció, a lebontás, a rombolás, az önfeladás víziója is. Tartok tőle, hogy Európa, s ezen belül a keresztyénség bizonyos áramlatai ennek a víziónak a foglyai. Amúgy, teljes jó szándékkal.

Sokkal inkább egyértelművé kellene tenni Európa keresztyén kulturális karakterét, azzal az üzenettel, hogy nem akarjuk azt feladni, s az egyházak sem fognak elvtelen, önfeladó engedményeket tenni egy félreértett toleranciaeszme jegyében és egy soha meg nem valósítható utópisztikus vízió bűvöletében.  

Nem kétséges, hogy ma Európában kulturális háború zajlik. Az sem kétséges, hogy az fog győzni, aki az erősebb lesz. A keresztyén Európa lefegyverzése keresztyén segédlettel nem fog hozzájárulni az európai kulturális identitás megerősödéséhez, hanem épp ellenkezőleg, termékeny táptalajt készít elő az iszlám kulturális térfoglalására. Mert ne legyenek kétségeink: az iszlám is missziói vallás, és semmilyen jel nem mutat arra, hogy a keresztyénség »igaz hitre térítéséről« le akarna mondani. Sőt, az iszlám szélsőséges formái – mint ennek ma tanúi lehetünk – semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, hogy a »hitetlen« (értsd: keresztyén) Európát megtérítsék. Ilyen tapasztalatok fényében a misszióról való keresztyén lemondás, valamint a keresztyén hit viszonylagossá tétele akár még a keresztyén önfeladás programjának is tekinthető.”