„Vagyis: keresztyén alapon támogatható-e a multikultúra ideája azon az áron, ha ebben a gesztusban benne rejlik a keresztyén önfeladás kockázata? Véleményem szerint ez téves út. Véleményem szerint az iszlámnak tett keresztyén engedmények nemhogy nem mozdítják elő a társadalmi békét, hanem inkább még nagyon zűrzavart okoznak. Mi több, ez a megengedő keresztyén hozzáállás bátorító felhívás is lehet a további muszlim kulturális térfoglalásra. Nagyon egyszerűen, a keresztyén üzenet itt az, hogy »ne ti alkalmazkodjatok hozzánk, majd mi alkalmazkodunk hozzátok«. E mögött nem nehéz felfedezni a keresztyénséget ma sújtó kényszeres hasonulási vágyat a liberális korszellemhez, amely azzal az igénnyel lép fel, hogy minden hagyományközösség adja fel sajátszerűségét, s ezzel megszűnnek az elválasztó határok, s létrejönnek az »egyetemes emberi« társadalmai. Nem lesznek nemzetek, hitek, nemek, identitások, mert elhal az önmegkülönböztetés igénye. Látszatra szép, szentimentalista vízió. De ez lehet ugyanakkor a dekonstrukció, a lebontás, a rombolás, az önfeladás víziója is. Tartok tőle, hogy Európa, s ezen belül a keresztyénség bizonyos áramlatai ennek a víziónak a foglyai. Amúgy, teljes jó szándékkal.
Sokkal inkább egyértelművé kellene tenni Európa keresztyén kulturális karakterét, azzal az üzenettel, hogy nem akarjuk azt feladni, s az egyházak sem fognak elvtelen, önfeladó engedményeket tenni egy félreértett toleranciaeszme jegyében és egy soha meg nem valósítható utópisztikus vízió bűvöletében.