„Nézze meg, mi történik a humántőkével, amely kulcsa a fenntartható versenyképességnek és alapja a társadalom kiegyensúlyozott fejlődésének. Ez három területen keresztül figyelhető meg. Az oktatáson, a kutatásfejlesztésen és az egészségügyön keresztül. Ezek az alapkövek. Mindhármat tudatosan lerombolták az elmúlt években.
Ehhez kapcsolódik az a fajta és mértékű társadalmi polarizáció, amelyhez hasonló soha nem történt az Európai Unióban. Ezeknek ráadásul magam is haszonélvezője vagyok, de egyáltalán nem kívánok az lenni! Mondok példákat is, hogy jobban látható legyen, miről beszélek. Az egykulcsos személyi jövedelemadó önmagában véve brutálisan antiszociális. Most jóval kevesebb adót fizetek, mint az új adókulcsok bevezetése előtt, de megélnék a magasabb, korábbi adóteherrel is. Ugyanakkor a többiek, akiknél a változtatás az elvonások növelését hozta, kínlódnak, miközben a költségvetés igen jelentős bevételektől esett el, amelyeket többek között oktatási, szociális és egészségügyi kiadásokra lehetett volna fordítani. A másik a nyugdíjrendszer. Nem szorulok rá arra az 1,8 vagy 2 százalékra, amit a jelenlegi magyar nyugdíjrendszer automatikusan mindenkinek egyformán biztosít. A növekményt szívesen odaadnám annak, akinek ennél több kellene, hogy az európai unió állampolgárához méltóan éljen, és létfontosságú többletfogyasztásával – 27 százalékos fogyasztói adókulcs mellett – még a költségvetés bevételeihez is hozzájáruljon. Elképesztő mértékben cinikus és antiszociális a kormánypárt viselkedése. És nem üti ki a biztosítékot.
Talán azért, mert az emberek azt hallják a kormányuk szájából, amit szeretnének…
Bocsánat! Vissza kell, hogy térjek a humántőkére. A három elem mellett ugyanis egyre többször megjelenik egy negyedik is, amelyet leginkább a skandináv országok kapcsán emlegetnek. Az innovatív társadalom. Ez meghatározó eleme kulcsa a sikeres és fenntartható fejlődésnek a XXI. században. Különösen kicsi és a világgazdasági folyamatokba alapvetően beágyazott országok esetében, hogy versenyképesek maradjanak. Az innováció ugyanis nem technológiai és nem is gazdasági természetű, hanem társadalmi kategória. Alapvető kérdés, hogy egy társadalom mennyire alkalmas arra, hogy a XXI. század felgyorsult világában helyt tudjon állni. Magyarország ebből a szempontból nemcsak mélyen a negatív tartományban van, de a kormányzat népbutító intézkedései és propagandája tudatosan és felelőtlenül rombolja – és több területen már szét is rombolta – a sikeres alkalmazkodás pilléreit.