„Mondjuk ki, hogy a jelenlegi középiskolai felvételi rendszer súlyosan szembemegy a tizenéves gyerekek alapvető szükségleteivel és érdekeivel.
Mondjuk ki, hogy a jelenlegi rendszerben a szülők elvárása sokszor arra irányul, hogy a gyerekük 12-14 évesen tulajdonképpen az egyetemi felvételijét írja meg. Hiszen ha jó helyre kerül, onnan egyenes út vezet a kiszemelt felsőoktatási intézménybe.
Mondjuk ki, hogy az iskolák nem arra kíváncsiak, mit tudnak a gyerekek – hiszen az alapján nem lehetne elég gyereket kiszűrni – hanem arra mennek rá, amivel a figyelmetlen, kapkodó, gyakorlatlan – vagy éppen csak adott kérdésben nem feltétlenül járatos –gyereket »le lehet buktatni«. A felvételit egy 12-14 éves gyerek nem tudja IQ-ból megírni, tehát nyilván valami nagyon mást mér a felvételi kérdéssora: mondjuk, például azt, hogy adott gyerek szülei ki tudták-e fizetni az előkészítőt. Vagy azt, hogy az adott kiskorút mennyire gyűri maga alá a vizsgadrukk, illetve a kamaszkor (aminek nyilvánvalóan nem a koncentrált figyelem és az összeszedettség a legdominánsabb jellemzője).
Mondjuk ki, hogy az iskolai felvételik rendszere súlyosan diszkriminál, és nem mér egyenlő mércével. Azok a szülők, akik nem tudnak különórát, korrepetálást, mentorálást, előkészítőt biztosítani a gyereküknek, vagy akik nem tudják a kapcsolati hálójukat megmozgatni annak érdekében, hogy egy kicsit »lejtsen a pálya«, komoly hátrányba kerülnek.”