A nagy Gyurcsány-paradoxon

„És itt vissza is térhetünk az egybevágó orbáni-gyurcsányi érdekekhez. Az elmúlt hónapokban jó néhányan pedzegették, hogy a rezsim megbuktatásához nagyszabású technikai koalícióra lenne szükség. Elek István pénteki és szombati számunkban fejtette ki részletesen, hogy miért és miként lehetne összerakni ezt. De létezhet-e harsányabb kérdőjel a megvalósíthatósággal kapcsolatban, mint Gyurcsány Ferenc személye és munkássága? El tudhatunk-e képzelni olyan kiábrándult fideszest – avagy tanácstalan jobboldalit –, aki behúzná az ikszet egy listára, amelyen Gy. F. is rajta van? Hát nem könnyű. Mi ez, ha nem a 2018-as választási év legnyomorultabb paradoxonainak egyike?

Az utóbbi évek leginkább előremutató gesztusa a szenvedő-senyvedő baloldalon Botka László átmeneti miniszterelnök-jelölt kísérlete volt arra, hogy véglegesen kipattintsa a pakliból a DK elnökét. Belebukott. Ebben a pillanatban ráadásul az sem kizárt, hogy a szocialisták maguk is belebuknak – szőröstül-bőröstül-mindenestül – a Botka-féle bukásba. Hogy kár lenne- vagy lesz-e értük, mindenki eldöntheti ízlése és preferenciái szerint. A gond annyi, hogy összességében ennél azért jóval markánsabb a tét.”