„Az ellenzék összehívta a nemzetbiztonsági bizottságot. Ez a parlamentnek egy olyan testülete, ami – ahogy a nevében is benne van – nemzetbiztonsági ügyekről szokott tárgyalni, szinte mindig zárt ajtók mögött. Azért zárt ajtók mögött, mert ha a nemzetbiztonságról van szó és a képviselők esetleg titkosszolgálati, rendvédelmi vezetőket hallgatnak meg, akkor minősített adatok, azaz államtitkok is szóba kerülhetnek. Ez a bizottság gyakorolja a kontrollt a különféle titkosszolgálatok felett. Mindenkit, aki a bizottság munkájában részt akar venni akár politikusként (akár a politikus mellett szakértőként), azt az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) átvilágítja. Ha az AH az átvilágítás végén megállapítja, hogy az illetővel minden rendben van és nem jelent kockázatot, akkor már nincs akadálya annak, hogy az érintett az ülésen részt vegyen. Tehát akik a bizottságban dolgozhatnak, azoknak papírjuk van arról, hogy nem jelentenek semmilyen veszélyt vagy kockázatot a nemzetre. (...)
A nemzetbiztonságot politikai eszközként bevetni azért is veszélyes, mert ezzel a kormányzat éppen azoknak a szervezeteknek a munkáját hitelteleníti, amelyeknek valóban az lenne a dolguk, hogy a biztonságot garantálják. Ezzel viszont nem csak az állampolgárok bizalma csökken bennük, hanem azok előtt a külföldi partnerszervezetek is könnyen nevetségessé válhatnak, amelyekkel nap mint nap együtt kellene működniük. Mégpedig valódi ügyekben, legyen szó terrorizmusról, migrációról, szervezett bűnözésről, nem pedig egy olyan terv megakadályozásában, amely csak a kormány propagandájában létezik.”