„Bár a politikai hovatartozás mérése módszertanilag egyre több akadályba ütközik, a fenti eredmények fényében elmondhattuk: az ideológiák korának vége még nem jött el. Az ideológiákba vetett hitünk társas, kognitív és motivációs igényeink mentén születik (Jost, 2006).
A vátesz lóvá tesz. Egy évtizeddel ezelőtt még talán biztosan állhattunk Jost kijelentésének talaján, az ideológiák tartalomteliségében és valamiféle értékrend szerinti szerveződésében, azonban post-truth világunk tartogat meglepetéseket. A nemzetközi események jelentősebb elemzése nélkül elég az itthoni párbeszédek minőségét és tartalmát megfigyelnünk. Kurtán, slendrián és elcsépelt módon ismételgetett jelszavak, mint az »ügyek«, az »európaiság«, a »szabad ország« veszítik el végképp értelmüket az önmagából kifordult »keresztény-konzervatív« és »nemzeti-polgári« jelszavakkal szembeni küzdelemben. Üres világok feszülnek egymásnak a ringben, ahol a bíró a populizmus.