Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Ez akár egy bulvárcikk címe is lehetne, de nem az.
„Ez akár egy bulvárcikk címe is lehetne, de nem az. Az MSZP ugyanis úgy rúgja be a kampánymotort, hogy az oldalkocsi adja a másikat. A Botka-buktatás óta időnként fura manőverekbe kezdő pártfosszília, úgy látszik, ébredezni kezd, de jó kérdés: mindez vajon hasznára lesz-e bárkinek is?
Botka legendás fel-, majd letűnése egész biztosan mérföldkő volt az MSZP életében, egy agilis, idealista, a saját pártja valós állapotával és belső viszonyaival tisztába nem lévő lánglelkű harcos – ez nem cinizmus – legalább őszintén akart valamit. Persze az ultimátum meg a nagylelkű ajánlat elsőre is életszerűtlen és megdöbbentő volt, de ahhoz nem férhet kétség, hogy legalább a szándék nem hiányzott. Botka szerette volna az egykori állampártot érdekesebbé, hatékonyabbá tenni, nem akart megelégedni azzal, hogy az MSZP egy koncepciótlan, sótlan, leginkább saját és a Magyar Népköztársaság (ezek azért jelentős mértékben egybeesnek) múltjában rekedt formáció, ami elketyeg még egy darabig, de valós súlya – tartalom helyett – már csak százalékokban mérhető, ráadásul lassan azokat is két kezén megszámolhatja a választó.
Botka jött, megbuktatták, ennyi a történet. Nem kellett ehhez nagyon külső ellenség, simán megoldható volt a dolog belülről is. A Tarjányi Péter és Lattmann Tamás nevével fémjelzett Magyar Progresszív Mozgalomról pedig múlt héten derült ki, hogy már le is húzták a rolót.”