„Az antikapitalizmus – abból is láthatóan, hogy semmilyen pozitív, nemhogy produktív világképe nincs – a semmirekellők menedéke az illúziók roppant világának egyik szegletében. Népes csapat gyülekezik ott, de ha nem tudnának rendszeresen visszatérni a való világba, hamar éhen halnának. A big pikcsörrel szembeni totális ignorancia, az.
Aggódunk-e az európai civilizációért? A white middle class-ért? A természetért? (Usw.) Persze. Nos, a legértelmetlenebb ilyen körülmények között még antikapitalistának is lenni. Ha meg akarod őrizni ezeket, tedd versenyképessé a gyakorlatukat. A világ folyamatos átalakulásban van. Egyet tehetsz, hogy felkészülsz erre realitásérzékben és a személyes versenyképességedben, illetve ugyanerre ösztönzöd a neked kedves etnikumokat, csoportokat, brancsokat.
Vagy a magad javára fordítod az egyetemes logikát, vagy az útjába kerülsz. Szóval, elég az antikapitalista nyavalygásból. (Nyilván nem azoknak mondom, akik ravasz módon ebből élnek.)”