Sorstragédia a homokozóban

„Menet közben derült ki ugyanis a résztvevők számára, hogy korántsem elegendő a libsi médiában olvasható, tartalom nélküli szlogeneket ismételgetni a demokrácia vesztéről, a jogállamról és hasonló dolgokról. Néha mindenféle nemszeretem dolgokat is tenni kell, mint felkelni reggel, vidékre utazni és fórumokat tartani az ott élő orbánista törzsek tagjainak.

Amikre senki sem kíváncsi, mióta a haladó sajtó levette róluk a kezét.

Azelőtt ugyanis, ha választók nem is, de legalább harminc haladó újságíró minden alkalommal jelen volt az efféle eseményeken, a tömeges érdeklődés látszatát keltve. Keresni kéne még 106 ütődöttet is, akik indulnak a Momentum színeiben a közröhej ellenére; az is munka lenne. Vagy legalábbis rosszul venné ki magát, hogy minden vidéki jelölt is a bulinegyedből induljon.

Sokkal kevésbé élvezetes ez az egész, mint ahogyan először gondolták. A legjobb elnöknek lenni kétségtelenül, hiszen az csak nyilatkozik. Az se nagyon megy, de az eredményesség nem is szempont; ezért megy hát a harc.

Azt minden esetre el kell ismernünk, hogy András, mikor azt mondja széles mosollyal és szemrebbenés nélkül, hogy minden rendben van és a dolgok nem is mehetnének jobban, akkor már most pontosan úgy hazudik, mint egy vérbeli politikus. Van még remény.”